Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

A Romok Új Életre Kelnek

liotheca is. Utóbbit illette az 1611-es nagyszombati zsinat rendelkezése értelmében minden elhalt érsek és kanonok könyvhagyatéka. A harmadik nagy egyházi gyűjteménynek, a hazánkban páratlan értékeket bemutató Keresztény Múzeumnak viszonylag kevés esztergomi vonatkozású anyaga van. Mindhárom múzeum létesítésében, illetve átrendezésében nagy szerepe volt 1876-ban Simor János érseknek.. A város múzeuma azután alakult, hogy 1894-ben létrejött az Esztergom-vidéki Történelmi- Régészeti Társulat, amely 1896-tól ad ki évkönyveket, majd a két világháború között Esztergom Évlapjai címmel hasonló kiadványokat. Utóbbit 1960-ban felújították, majd 1968-ban jelent meg múzeumi évkönyv, a tatai megyei múzeum kiadásában.

Hosszú múltra tekinthet vissza Esztergom történeti kutatása. Mint egyházi központban, elsősorban az érsekség és a káptalan történetét dolgozták fel a helybéli papok. A legjelentősebb Knauz Nándor, Pór Antal, Kollányi Ferenc nevéhez fűződő összefoglaló és adatközlő munkák a múlt században és a századfordulón születtek. A város és a vár helyrajzát jelentős részben tisztázta Villányi Szaniszló és Lépőid Antal (utóbbi összegyűjtötte a régi esztergomi látképek nagy részét is). Reiszig Ede és Pór Antal a Borovszky Samu szerkesztette megyei monográfiában adott képet a város, a vár és az érsekség, és egyéb egyházi intézmények történetéről. A török kor hadtörténetét jelentős munkában ismertette Némethy Lajos (Emléklapok...), sőt külön is feldolgozta a vár 1543. évi feladását. Az 1683 utáni három évtized hű krónikása Villányi Szaniszló. A város X-XIV. századi történetéről korszerű feldolgozás Konrad Schünemann munkája. Hasonlóra vállalkozott Pleidell Ambrus is.

1945 után Esztergom történeti kutatása visszaesett. A rokontudományokat figyelembe véve is kevés adatközlés vagy monografikus feldolgozás jelent meg. Legfontosabb Balogh Jolán munkája (Az esztergomi Bakócz-kápolna). A város történetéről jórészt a Zolnay László írta néhány kisebb füzet és idegenforgalmi kalauz mellett Der- csényi Dezső és Zolnay László közös munkája (Esztergom) tájékoztat.

Az érsekség és a káptalan levéltára még mindig jelentős részében kiaknázatlan. Sajnos, a középkori királyi város levéltára elpusztult. Viszont annál gazdagabb a török kori anyag, amely szerteszórva lappang a különböző egykori bécsi kormányszervek levéltáraiban, a Magyar Országos Levéltár különféle állagaiban. A török nyelvű források száma viszonylag kicsi, legalábbis eddig kevésnek akadtak nyomára. Legfontosabbak a Velics-Kammerer-féle kiadott kincstári defterek és a Fekete Lajos szerkesztésében megjelent 1570. évi adóösszeírás.