Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
„Végső Próba Leszen Az Ostrom” 205 - A Szabadságharctól A Felszabadulásig
1848 augusztusa hozta meg az esztergomi nemzetőrség legjelesebb fegyvertényét. Az augusztus 8-i megyei közgyűlésen ismertették Mészáros Lázár hadügyminiszter leiratát, amely szerint az Esztergom megyei nemzetőrség azt a feladatot kapta, hogy foglalja el Komárom várát.179 Komárom elfoglalása igen fontos volt az ország szempontjából. Jól ismert ugyan, hogy a kuruc szabadságharc leverése után a magyarországi erődítmények (várak) legnagyobb részének katonai jelentősége megszűnt. Egyeseket a kurucok, többségüket a császári csapatok robbantották fel a harcok során (sőt már 1702-ben) vagy a szatmári béke után. Mások várkastélyokká átalakítva, katonai jelentőségüket elvesztették. Elemi csapások következtében is rommá lett több erősség. Ezzel szemben viszont néhány katonai szempontból fontos erődítmény megmaradt, sőt tovább épült. A Dunától északra fekvő várak és városok közül legkorszerűbben Komárom épült ki, többszörös erődöv vette körül a szigeten fekvő középkori várat, melynek bástyájáról a legendássá vált „kő szűz” mutatott fügét az ellenségnek. Komáromtól északra levő Lipótvárat még 1848-ban is katonaság őrizte. Ettől keletre azonban egészen Munkácsig egyetlen katonai szempontból használható erődítmény sem volt. A Dunántúlon Győr falainak katonai fontossága minimálisra csökkent. Buda várának katonai jelentősége is megszűnt, bár még alkalmas volt rövidebb ellenállásra, mint azt 1849 eseményei is igazolták. A Dunántúl többi, még álló várának, várkastélyának katonai jelentősége nem volt. A Dunától keletre, Erdélyben találjuk a következő erődítéseket. Közülük Nagyszeben fallal körülvett városa és Gyulafehérvár vára a legfontosabb. Ezeken kívül például Déva vára és Brassó vára is szerepelt ugyan a későbbiek folyamán a hadieseményekben, de szerepük jelentéktelen volt. Végül a Bácskában és a Bánátban két jelentős, meglehetősen jól felszerelt erődítmény emelkedett: Arad és Temesvár. Nem messze ezektől a Duna partján magasodtak Péter - várad erődítményének falai. A magyarországi erődítményeknek akkor - Komárom kivételével - katonai szempontból nem volt döntő jelentőségük, ám megszerzésük, megtartásuk nem tekinthető lekicsinylendő feladatnak. Az erősségek elfoglalásánál sok a hasonlóság a Rákóczi-szabadságharc és 1848/49 között. A várak egy részét felszólításra átadta őrsége a kormánynak, mások ellenálltak és csak hosszas ostromzár kényszerének engedve kapituláltak. 179 Uo. i. h. 217
