Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Háború Között

pedig jócskán akadt kuruc érzületű, mert 69 ilyen polgár birtokát kobozták el a szabadságharc után - az összeírás szerint. 1708-ban Karvánál új sáncot hányatott Boty- tyán, erősebbet a korábbinál, de Esztergomot ez nemigen fenyegette.

A Rákóczi-szabadságharc idején Esztergom kamarai igazgatású érseki városa 1708-ban császári kiváltságlevelet kapott, s új városi címert. A megyét ebben az időben nem Esztergomból, hanem a biztonságosabb Komáromból igazgatták. Még 1710. január 17-én is Pozsonyban tartották a megyegyűlést.

A szabadságharc után Esztergom királyi városában az árkon belül 228 háztelket számoltak össze, az ároksoron 28 zsellérház volt, de az összlakosság nem lehetett 2000-nél több. 1725-ben újabb kiváltságlevelet kapott a város III. Károlytól, s engedélyt, hogy a város az akkoriban megkerült kettőspecsétjét is használhatja. 1711 után kezdett elnémetesedni a királyi város. Az 1723. augusztus 23-án kelt esztergomi statútum szerint pedig zsidó, cigány, rác nem telepedhetett le a városban.

A vár a Rákóczi-szabadságharc után is a katonaság kezén maradt. Viszont a közeli Érsekújvárt már 1722-ben teljesen lerombolták. Schuknecht Miksa, Esztergom vára új parancsnoka (1732-1761) viszont továbbépítette a külső erődítéseket, meg- újíttatta a falakat, de ettől a vár nem vált korszerűvé. Weisz Péter volt az utolsó vár- parancsnok. Majd 1761-ben Mária Terézia újra az érsekségnek adta a várat, amelynek katonai jellege ezáltal megszűnt. Először a keleti falakat kezdték bontani, majd sorra a többi külső erődítést. Az országgyűlés is sürgette az érseket és a káptalant, hogy Pozsonyból, illetve Nagyszombatból költözzenek vissza Esztergomba.

A XVIII. század közepétől a vár márcsak az érsekség épületeinek romantikus kerete, s a XIX. századi nagyszabású elképzelések szerint a várnak szinte minden részét meg akarták semmisíteni. Szerencsére nem így történt, így a legtöbb ostromot megért magyar vár falainak nagy részét ma is megcsodálhatja a látogató.174

174 Esztergom XVIII. századi történetére lásd HAICZL 281., 298. old. VILLÁNYI: Néhány lap. 11. és 35. old. VILLÁNYI: Három évtized. 18., 27., 29-34. old. Magyar-zsidó oklevéltár. Szerkesztette Scheiber Sándor. V/2. köt. Bp. 1960. 1125. sz.