Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Két Háború Között
én a tüzérség tovább lőtte a várat. 23-án kora reggel újra rohamra indultak a csapatok, hogy betörjenek a fal leomlott szakaszán. Három óráig tartó harc után jelentős veszteségekkel vissza kellett vonulniuk. Rákóczi abban reménykedett a rohamok előtt, hogy néhány nap alatt elfoglalhatja a várat. A csapatok fegyelmezetlensége és a tüzérség elégtelensége, gyenge teljesítménye azonban megingatta hitét. Nem kockáztatott több rohamot, hanem más módszerhez folyamodott: az aknaharchoz. A Lipót-bástya aljában sikerült egy természetes üreget találni, s ezt tágítva és mélyítve igyekeztek robbantásra alkalmas üreget kialakítani. Heteken keresztül folyt itt és máshol is az aknakészítés. A munkát lassította, hogy a mélyben márványrétegre is akadtak, amiben nagyon lassú volt az előrehaladás. Az őrség ellenaknákkal próbálkozott, de ezek nem sok eredménnyel jártak. Szeptember 5 -én éjjel sikerült a kurucok- nak a robbantáshoz előkészíteni a Lipót-bástya alatti aknát. Rákóczi felszólította Kucklánder várparancsnokot a megadásra, ő azonban nemleges választ adott. Sőt a vár egyik távoli oldalára terelték a kurucok figyelmét és egy csatornán át 30 ember leereszkedett az aknába, s a kurucok kemény ellenállása ellenére elfoglalta. Rákóczi szinte betege lett az esetnek, de nem csüggedt. Válogatott embereit indította az akna visszafoglalására, ahonnan a védők az ott levő lőport közben a várba szállították. A roppant nehezen megközelíthető hely elfoglalása sok emberéletet követelt, de 6-án öt órai harcban sikerült visszafoglalni. Újra megtöltötték puskaporral, s Rákóczi 8-án ismét megadásra szólította fel az őrséget. Ezúttal már gyengébb volt a védők ellenállása. A kurucok tüzérsége eddigre 12 m széles rést lőtt a várfalon s a harcokban már 216 főre csökkent a védők létszáma, 108 használható kézi lövőszerszám maradt, s az ágyúk közül csak 12, a mozsarakból 1 volt használható. Kucklánderék tudták, hogy a kuruc akna olyan veszélyes helyen van, hogy felrobbantásakor legrosszabb esetben a Lipót-bástya teljesen romba dől, de a legkedvezőbb esetben is olyan pusztítást okoz, hogy az így keletkezett óriási rés nem védhető. Kucklánder nem mert tovább harcolni, feladta a várat. A megadásról szóló tárgyalások után (14-én) aláírták a kapitulációt és 15-16-án átadták a várat. Másnap az őrség fegyveresen elvonulhatott. Az ostromban Rákóczi legalább ezer embert vesztett (a német jelentések sokkal többről tudnak, nyilván felnagyítva a valóságot). Az ostrom elhúzódása önmagába véve nem lett volna döntő, ha nem közeledett volna Starhemberg hada: szeptember 13-án már Komáromban állt, és csak az őt állandóan zavaró kuruc portyáknak köszönhető, hogy nem szánta rá magát a dunai átkelésre. 211
