Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Másfél Évtized Háborúban
Kákáinál szállt táborba a császári had, állítólag 28 000 német és magyar gyalogos, lovas. Ibrahim pasa ilyen erő ellenében nem mert ostromra vállalkozni. A már említett sikertelen béketárgyalások következtek s a törökök elvonultak. Pálffy Miklós próbálkozott Esztergom pusztán maradt környékének betelepítésével is, mégpedig már kapitánysága elején. Tervezetére válaszolva Rudolf király a következőket írta: „Esztergom megvédésére igen hasznos és üdvös eredmény ez, mivel a hódoltságiakat oda lehet telepíteni. E dolgot senki jobban el nem tudja intézni és nyélbe ütni, mint Pálffy Miklós az ő hadi népével. Ezért részére a magyar kanczel- lária útján pátenst állíttatunk ki. A települőkkel eleinte csínján kell bánni, hogy uralmunknak és a meghódolásnak örvendezzenek. De később a többi alattvalókkel egyformán minden terhet viselniük kell. Mivel a telepítés végrehajtása igen fontos, Pálffy mellé rendeljük Nádasdy Ferenczet is. Az új települők adóját nem Pálffy, hanem a kinevezendő udvarbíró fogja szedni. A telepítés jövedelme a hadi nép fizetésére fordít- tassék...”144 Az ugyanaznap érkező másik rendeletben már délibábos elképzelések is megfogalmazódtak: „Esztergomot meg kell védenünk s onnan tovább kell terjeszkednünk. Nemcsak a Komárom és Esztergom közt fekvő hódoltsági falvakat, hanem Nándorfehérvárig terjedő részeket is hatalmunk alá óhajtjuk hajtatni, ha lehet békés úton, ha pedig nem, úgy fegyveres erővel. A telepesek a régi mód szerint mindazt fizessék, a mit a török alatt fizettek...” Ezeket újabb rendeletek követik, amelyek az esztergomi, visegrádi jobbágyok iránti kíméletre intenek, s az el nem pusztult falvak megóvására. Pálffy egyik telepítését (óbudaiak) már említettük. Velük együtt pócsmegyerieket is áttelepített, majd 1598-ban rácokkal próbálkozott. Buda környékéről a Felvidék déli részére telepítette a lakosokat, s Buda alatt 16 mérföldig mindent elpusztított. Esztergom városa virágzásnak indult, már amennyire a háború alatt lehetett: Esztergomban tavasztól őszig mindig vásár volt - olvassuk az egyik kortárs leírásában -, melyen ki-ki mindent megvásárolhatott, amire hadviselés közben szüksége volt, és amelyen a hadjáratban szerzett zsákmányt bármikor jó aranyért el lehetett adni. 144 TAKÁTS SÁNDOR: Telepítések Esztergom vidékére a XVI. század végén. Száz. 1903.531. s. köv. oldalak.
