Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242)
ban megtévesztő, hogy - akárcsak Pest esetében - az derül ki belőle, hogy csak a tatárveszélykor kezdték megerődíteni a várost, noha legfeljebb a meglevő védőművek erősítéséről lehetett ekkor szó, másra idő sem volt. Esztergom ostroma hasonlóképpen folyt, mint Pesté, vagy a többi magyarországi városé. A különbség annyi, hogy Esztergomnak voltak olyan különálló, kőből épült palotái, amelyek egyenként is alkalmasak az ellenállásra, noha eredetileg nem védelmi céllal épülhettek. Az olasz városokhoz hasonlóan olyan lakótoronyszerű épületek lehettek ezek a palatiumok, amelyek Itáliában néhol ma is láthatók. Természetesen a tatárok ellen az elaprózott védelem még kevésbé vezethetett eredményre, mint a szervezett. Az egy percig sem kétséges, hogy Rogerius a királyi-káptalani város ostromát írta le, nem a váraljai érseki települést. Utóbbi ekkor még aligha erődített. Az esztergomi királyi városnak egyedüli sajátossága a magyar városok között, hogy - noha a közelében van a várhegy - nem közvetlenül az alá, hanem attól jókora távolságra települt. Ez védelmi szempontból most és további története folyamán is végzetes volt. A tatárok azzal, hogy körülzárták az egész várost, lehetetlenné tették a várba való menekülést, a távoli várból Simon és íjászai csak tehetetlen szemlélői lehettek a tatár ostromnak. Csak miután a várost elfoglalták, indultak a vár ostromára a tatárok.25 Rogerius a vár ostromáról keveset írt, pedig a város szomorú sorsát meglehetősen hosszasan, részletesen ecsetelte. Mindebből egyetlen logikus következtetés: Rogerius szűkszavúsága a vár ostromának rövidségére is utal. Azt bizonyára tudták a tatárok, hogy Esztergom királyi és érseki székhely, de azt is kideríthették, hogy a királyt nem találják benne, az érsek teteme pedig Muhi síkján feküdt. Mindenesetre Esztergom sikertelen ostromából helytelen lenne csak arra következtetni, hogy a tatárok nem tudták bevenni. A való helyzetet hívebben kifejezné az a megfogalmazás, hogy talán nem is törekedtek a mindenáron való bevételére, s ez nagy különbség. Fehérvár és a Szt. Márton-hegyi (pannonhalmi) kolostor esetében is így történhetett. Ha a tatár megszállás az országban tartósabb marad, akkor előbb-utóbb minden erősség kapui megnyitására kényszerült volna. Esztergom korántsem volt bevehetetlen vár. Későbbi története is ezt igazolta: ritkán távozott falai alól eredménytelenül az ostromló. A tatárok kegyetlen, kitartó ostrommódszere - amelyet Piano Carpini leírása alapján mutatunk be - meggyőzhet bennünket arról, hogy Esztergom vára inkább 25 Uo. 15
