Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Másfél Évtized Háborúban
1595. október 11-én volt a legnagyobb a veszély, mikor egy jelentős török sereg csatarendben megjelent a Károly-hegynél. Két órát időztek a császári sereg volt táborhelyén, majd a Dunához vonultak. A Rácvárosban talált sebesülteket és betegeket levágták vagy elfogták. Kis híján elfoglalhatták volna a várat, mert az őrség többsége a Duna túlsó partján volt, s a rozzant hídon nehezen lehetett átmenni. Végül hajdúk eveztek át négy sajkával; támadták meg, s űzték el a törököket. A legsürgetőbb teendő a vár erődítéseinek felülvizsgálata, kijavítása, korszerűsítése volt. Még 1595-ben Sprintzenstein mérnök és építész vezetésével megkezdődtek a munkák. A vár körül mély árkot ástak, amin 600 ember dolgozott. Javították a bástyákat, főleg a Duna és a Rácváros felé néző oldalt erősítették. Kivágatták a város előtti nagy fákat. Helyreállították a párkányi hidat. Mivel a várban a romos épületekben nem lehetett az őrséget elhelyezni, ezért a katonák egy részét a környező falvakban szállásolták el, úgy, hogy könnyen behívhatok legyenek szükség esetén. Novemberre védhetővé tették a várat, csak ház nem volt elég, az őrség a szabadban a tűz körül melegedett, többnyire korgó gyomorral. A vár helyreállítására elsősorban a bányavárosokból (Selmecbánya, Bélabánya, Besztercebánya, Libetbánya, Körmöcbánya, Újbánya, Bakabánya) szándékoztak munkásokat berendelni. A szövetkezett városok azonban Mátyás főherceghez könyörgő levelet írtak, feltárva, hogy a kérés teljesítése lehetetlen, mert a városok szegények, az ipar pang. Kőműveseket tudnak küldeni, de palánkfonókat nem, mert nincsenek ahhoz értő embereik, még a kosárfonásban sem járatosak. Viszont ajánlják a Garamszentkereszt vidékieket, akik foglalkoznak kosárfonással. Nincsenek fegyver- kovácsok, csak lakatosok; nyereg és szíjjártó sem sok van és szegények, anyaguk sincsen; négy kocsigyártó van, fazekas is alig, mert nincs megfelelő anyag. Bodnárok, asztalosok vannak, de anyaguk nincs. Se faanyag nincs, se üveg. Kevés a ló is, ami van, a bányaműveléshez kell. Ha a városok nem is tudtak nagy segítséget adni, Mátyás főherceg teljhatalmat adott Pálffynak (1595. november 24-én), hogy a jobbágyokat a legszigorúbb eszközökkel kényszerítse a vár erődítésére. Sőt azokat, akik valamit is eladnak a törököknek, szigorúan - ha kell, halállal - büntesse. Pálffy parancsnoksága alatt egymást érték a magyar portyák, melyeknek célja elsősorban a budai törökök nyugtalanítása volt, mintegy Buda ostromának előkészítéseként. A sok haditettből ezúttal csak arra nyílik módunk, hogy néhányat említsünk: 1595 novemberében az esztergomiak a budai pasa 400 tehenét és számos lovát fogták el, és hajtották Esztergomba. 1596. január 18-a előtt Pest környékén vág- 157
