Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Másfél Évtized Háborúban
Mansfeld tovább erősítette a sáncokat, 1000-1000 embert helyezett beléjük, ami gyengítette ugyan a tábor védelmét, de kiegyenlítette ezt, hogy szinte naponta érkeztek új és új csapatok, míg a török hiába várt erősítésekre. Július 29-én Forgách Simon 700 huszárjának megérkezése, majd 30-31 -én újabb 340 lovas és 2000 vértes megjötte keltett nagy örömöt. Mansfeld nem akart tovább várni, ekkor már mindenképpen nyílt csatát szeretett volna, mivel az erők megosztása lelassította az ostrom menetét és szerette volna megszüntetni az állandó török fenyegetés keltette feszültséget is. Augusztus 2-án és 3-án szaporodtak a török akciók. „Megtámadták a Szt. Tamás-hegyet, majd színleg megfutamodtak. A 900 német és 800 magyar lovast, akiket utánuk küldtek, becsalták a hegyek közé, s ott egy mellékvölgyből oldalba fogták a németeket, akiket jórészt lekaszaboltak. 3-án a Duna menti tábort támadta Hasszán. Eddigre azonban sikerült Pálffynak felderíteni, hogy 15-16 000-nél nincsenek többen a törökök. Eddig Mansfeld sokkal erősebbnek vélte őket, de ennek ellenkezőjéről megbizonyosodva, most már végképp elhatározta magát a döntő csatára. Augusztus 5-ét tűzte ki a támadás napjául. A törökök is döntésre akarták vinni a dolgot, 4-én támadtak. A törökök részéről nem a legjobb előjellel kezdődött a csata, ahogy Pecsevi Ibrahim és Kjátib Cselebi egybehangzóan leírta: „...a hitvány szerdár, hogy bátorságot mutasson, teljesen leré- szegedett s a lóháton okádni kezdett. Annyira remegett, hogy egy szót sem tudott mást mondani, csak ennyit: Induljanak. Akik látták, szidták, átkozták s a katonák nyelvüket öltögették rá...”140 A törökök zöme a Duna menti sáncokra támadt, itt akarván lekötni az erőket, míg a terv szerint a győri pasa 6000 emberrel áttör a várhoz. Kora délutánra tették a támadást, hogy kudarc esetén a sötétség segítse őket a visszavonulásban. A négy csoportra osztott támadó török seregből az első két csoport 16 órakor már nem járt messze a Rácvárostól. Törökök százai indultak a harcba, oldalukon lőporzacskóval, hogy bevihessék azt az ostromlottaknak. Tartalékot nem képeztek, arra már nem volt elegendő erejük. Az első két csoport figyelemelterelő hadmozdulata sikerült. Pálffy Miklós az utolsó pillanatban vette észre a Vaskapu-hegy mögül kikanyarodó törököket, akik északról akartak bejutni a várba. Az anatóliai pasa csapatát Pálffy az egyik, Schwarzenberg a németjeivel a másik oldalon támadta meg, egyben hátba fogták a győri pasát. Mansfeld Pálffy elkanyarodását észrevéve és 140 Török történetírók III. 116-126. old. (PECSEVI), 239-241. old. (KJÁTIB CSELEBI). TAKÁTS: Rajzok II. 214. old. III. köt. 43. old.
