Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242)
árkokkal, kőfalakkal és fatornyokkal erősítették. A városba „számtalan nép” és igen gazdag polgárok, nemes vitézek és asszonyok gyűltek össze, mint kitűnő erősségbe. Erejükre büszkék s elbizakodottak voltak, - a krónikás szerint. A tatárok hirtelen körülfogták a várost, s a foglyokkal, akik velük voltak, annyi rőzsekévét hordattak, hogy azokból a város egyik oldalán egyszerre a sánc párkányánál magasabb falat raktak, s mindjárt a fal mögé az említett harminc kőhajító gépet felállították. így aztán a városra s a fatornyokra éjjel-nappal szórták a köveket! Emiatt oly nagy zavar támadt a városban, s oly nagy homály borítá el őket, hogy már eszükbe sem jutott magokat védeni. Mikor a tatárok a fa erősségeket lerontották, gépeikkel földdel megtöltött zsákokat hajigáltak, hogy az árkokat betöltsék. A magyarok és mások közül pedig senki sem merészkedett a sánc párkányára, a kövek és nyilak miatt. A magyarok, frankok és lombardok, kik mintegy uralták a várost, észrevéve, hogy magukat nem védhetik, felégették a külvárosokat és faházakat, egészen a város nagy palotájáig. Számtalan ruhát és posztót égettek el a házakban, leöldösték a lovakat, az aranyat, ezüstöt a földbe ásták, s minden javaikat elrejtették; és hogy magukat védjék, a kő- házakba menekültek. De a tatárok megtudva, hogy minden elégett, amit zsákmányolni reméltek, dühödten rögtön körülzárták a várost fa cölöpzettel, hogy senki ki ne mehessen úgy, hogy kard élére ne hányják. Azután elkezdték vívni a palotákat, amelyeket hirtelen elfoglalván, nem hiszem - hogy az igazat megvalljam -, hogy tizenöten maradtak volna az egész városból, kiket benn vagy künn gonoszul meg ne öltek volna. Vérben áztak ott a tatár szablyák... élve sütögették az embereket, mint a malacokat. A gazdag úri asszonyok pedig a legdíszesebb ruházatukban egy palotába vonultak, s mikor már az is elesett, a tatár vezérnél kihallgatásra jelentkeztek. Valamennyiüket, csaknem háromszázat a vezér elé vitték, akitől kegyelemből azt kérték, hatalma alatt tartsa meg őket életben. Ez azonban megharagudván azért, hogy semmi zsákmányhoz nem jutottak, megparancsolta, hogy fosszák ki őket, majd pedig fejüket vegyék. Ami pedig meg is történt. A város várát azonban a tatárok meg nem vehették. Ennek ispánja a spanyol Simon sok íjászával megvédte a várat.24 A leírásból félreérthetetlenül kiderül, hogy Esztergom nagy, népes, gazdag város volt, lakóinak volt mit félteniük. Érdekes az a tudósítás, hogy a várost - noha voltak magyar lakosai - a vallonok (frankok, franciák) és az itáliaiak uralták. A leírás annyi24 SZABÓ KÁROLY fordítása. Újabb - általunk használt - kiadása: ZOLNAY LÁSZLÓ-LETTRICH EDIT: Esztergom. Panoráma. Bp. é.n. 41-42. old.
