Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Másfél Évtized Háborúban
gyásszal eltemették. A május 22-i rohamban Gall tüzérparancsnok is sebet kapott, s állítólag közel 300 török esett el. Tíz napra rá a Dunán érkezett 500 janicsárral erősítették meg az őrséget. Az ostrom lanyhulni kezdett. A törökök viszont június 19-én, 20-án, 24-én kitörtek, s az ostromlóknak véres veszteségeket okoztak. A vár őrsége hősiesen harcolt. Kjátib Cselebi szavait idézzük: „Egy hónapig így folyton ostromolták, a vár körületét a földdel egyenlővé tették, az ágyúkat elrongálták és egy lőporraktárt gránáttal felgyújtván, igen nagy kárt okoztak. Az éhség is már fenyegette a katonaságot. Utoljára a vár belsejében árkokat ástak és kényeztetett gyengéd nők is piszkos földet és követ hordtak s a port és füstöt szenvedték.” Hiába mondták az ostromlók a töröknek a falak aljából, hogy „Szerencsétlenek! a ti tatárjaitok teknősbékákra ülve jönnek” - végül mégis a felmentő sereg híre kergette el az ostromlókat. Június 29-én vonult el a főherceg a vár alól. Sőt még Párkányt sem tudták elfoglalni, hiába rohamozták meg (Istvánffy szerint sok janicsárt helyezett el ott a török). Az 56 napos ostrom tanulsága nem az volt, hogy Esztergom erős vár, hanem az, hogy nagyszámú és hősiesen küzdő őrséggel a gyenge várat is meg lehet védeni; különösen akkor, ha az ostromló elemi hibákat követ el: nem foglalja el Párkányt (nyitva hagyva így az utánpótlás útját) és előkészítetlen rohamokat erőltet. Niclas Gablman, aki részt vett az ostromban, s 1594. augusztus 1-től állandó hadi- tudósító (hadi történetíró) lett, megírta Mátyás főhercegnek a véleményét: „Midőn fenséged, én kegyelmes uram, a múlt májusban Esztergom alá vonult, némelyek azt mondták, hogy a törökök menten föladják a várat, mihelyet ostromot kezdünk. Ennek következtében vagy háromszáz embert rendeltek egy oly vár ostromára (mármint egy rohamra), melyet kétezren felül való, jól fölszerelt török védelmezett, ez bizony nem egyéb az ellenséggel való tréfálózásnál s annyi, mint odaadni a biztosat a bizonytalanért. Legalább hat- vagy nyolcezer embert kellett volna e czélra fordítani, s addig ostromolni a várat, míg megadja magát, s ez akkor be is következik.”133 Hibáztatta, hogy a katonák a táborban tétlenül ültek, nem portyáztak, hogy megtudják a budaiak török segítési szándékát. A leggyilkosabb kritikát Illésházy István írta az ostromról: „Ez táborban Mathias herczeg vala főkapitány, ez oly engedelmes (engedékeny) ember Ion, semmi büntetést az táborban nem mívele, és ezokáért... egy nap sem volt, hogy magyart nem öltek; paráznasággal, részegséggel, vendégséggel, kalmár-áruval, udvari pompával úgy annyira rakva vala az tábor, hogy nem a sz. istennek, de még a 142 133 Lásd THALLÓCZY LAJOS: Galbman Miklós... i. m. i.h.
