Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Másfél Évtized Háborúban
aligha lehettek kétezren.) Mélabúsan írta Kjátib Cselebi, hogy a jobbágyok sem álltak mellettük: „A ráják segítsenek, mert a mieink szóltak a falusi népnek, de azok nem engedelmeskedtek, hanem az ellenség pártjára szegődtek.”130 Május 14-június 29. között a réslövést rohamok követték. 13-án az ágyúgolyóktól kigyulladt a Szt. Adalbert székesegyház tornya, Istvánffy szerint ekkor kellett volna rohamra menni, ám azt másnapra tűzték ki. De a 14-i roham nem járt sikerrel, mert a törökök kijavították a rést. Egyelőre nem sok örömük telt Rácváros elfoglalásában sem. Német és magyar gyalogsággal rakták meg, de a Szt. Tamás-hegyi erődítmény állandó tüze miatt nem lehetett benne megmaradni. Ezért elengedhetetlenné vált a kis palánk elfoglalása. A Szt. Tamás-heggyel szemközti halomra négy ágyút állítottak, amelynek erős tüze a gyorsan, hevenyészetten készült palánk falában hamarosan repedéseket eredményezett, lehetővé vált a roham. A magyar és német gyalogsági roham eredményes volt, a kétszáz védő zömét leölték, csak kevés menekült el. Az ágyútelepeket ezután Szt. Tamás-hegyén és a Rácvárosnál állították föl, ami alatt két napi nyugalmat kaptak a várvédők, akik éjjel-nappal tömték a réseket, belül még két láb széles árkot is ástak. Az új sáncokból megindult a heves ágyútűz. A Víziváros nyugati falán nagy omlás keletkezett, 15 lépés széles. Hardegg rohamot akart, mások a rés tágítását sürgették előbb. Az utóbbiaknak lett igazuk. 800 német-magyar önkéntes indult rohamra a rés ellen, Pálffy és Nádasdy is közöttük volt. Ott haladt a rohamozok közt Balassi Bálint, kiről költő barátja, Rimay János írta a következő sorokat: Látván szép hazámnak, hogy kiki oltalmára, Fegyvert készít, s megyen meg szabadulására, Szívem repös vidul, s csak nem lábra indul, Olly víg minden javára... Már útra indulok Duna mellett le menvén, Vég Esztergom alá, kinek most kőfala Römeg Álgyúkkal töretvén Ott vár nemzeteknek szép sátoros tábora, S egyéb sok rendeknek sűrű nagy zászlós hada K.i sántzot ás épít, s ki kart szivet készít Igyekezvén ostromra. 130 Török történetírók III. 216-220. old.
