Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

és a külföldi segélyhadak, felvidéki nemesi fölkelés bevárása miatt Mátyás főherceg április 1-re rendelte csak a hadakat a győri gyülekezőhelyre. Istvánffy szerint sokan morgolódtak e késlekedés miatt, azzal érvelve, hogy Esztergom őrsége nem volt a védelemhez szükséges kellő felszereléssel ellátva, ekkorra viszont a török felkészült. Fehérvárról Isza esztergomi parancsnok kérésére Kara Ali bég erős janicsár és lovas csapattal vonult be Esztergom várába, s neki tulajdonítható a Szt. Tamás-hegy meg- erődítése is. Utóbbiról Thury Márton is beszámolt Pálffynak március 18-i levelében: „Oly emberrel ki a Szent hegyen való kastély csinálásánál voltának azon képpen az báthorkesziekkel beszéllettem, kik azt mondják, hogy immár a kastélyt megcsinálták úgymint a palánkját felállították és megfonták, belét mint egy ember magasnyira való fő palánkot csináltanak és annak közét tölték; immár hordókat vízzel töltenek, hogy megakarják tapasztalni.”127

Április elejére gyűlt össze a had Esztergom megszállására. Istvánffy szerint Pálffy Érsekújvárnál szállt táborba saját zsoldosaival és a Dunán inneni nemességgel, Zrínyi György és Nádasdy Ferenc a dunántúliakkal. Ferenc szász herceg 4000 német lovassal jött. Mátyás főherceg Komáromig nyomult, ahol a Dunán hidat veretett, s átkeltek az esztergomi oldalra. A táborban állítólag 15 000 magyar, 12 000 brandenburgi, morva és osztrák lovas, valamint 16 000 német gyalogos volt. A sereget 13 kétsorevezős hajó követte 800 lövésszel, 25 csónak 23-23 magyar katonával, minden csónak (naszád) orrában ágyú volt. Tábormester Hardegg, tüzérparancsnok Leo Gall lett. Istvánffy 50 000 főre teszi a sereget. Illésházy István viszont - aki igen lesújtóan vélekedett a hadról és a hadvezetésről - 35 000 főre teszi a csapatok létszámát, ami valósabb becslésnek látszik (bár nemcsak ő, Istvánffy is mindvégig az ostrom szemtanúja volt). Istvánffy leírta a nagy felbuzdulást, amivel Esztergomhoz sereglettek a hadak. Hogyne, hiszen Buda kulcsának, az érseki székhelynek visszavételéről volt szó, az ország egyik jelképéről: „Az magyarok az reménséggel, hogy isten országokat megszabadétja... nem szánák sem magokat, sem nagy költségeket. Az Dunán innen való vármegyéket, Pozsont, Nyitrát, Trincsint, Liptót, Turóczot Illésházy István futá, és inté őket. Az vármegyék is ezekéhez képest, kik Pálffy Miklós kapitánsága alatt valának, felindulának. Az Dunán túl Vas vármegyét, Sopront, Zalát futá Nádasdy Ferencz. És így az urak, nemesek mind személy szerént elmenének, minden portátul

127 BÁNLAKY 14. r. 118. old. JEDL1CSKA: Adalékok 53. old. 853. sz. 507. old.

137