Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
nek életéta kánun határozta meg. Ismeretlen időből ránk maradt a budai, esztergomi, hatvani és nógrádi szandzsák közös kánunja. Ez megszabja, mi után kellett adót fizetni. A harácsfizetést például a következőképpen szabályozták: „A nevezett szandzsákokban... fekvő városok és falvak rájái, ha vagyonuk (gödzs) 300 akcsét ér, 50 akcse haradzsot (nem mohamedán családfőkre kivetett adó) fizetnek. Ha egy házban 3-4 testvér lakik, vagy ennél is több együtt lakik, mindegyik testvér külön számít, és ha 300-300 akcsényi vagyonnal rendelkeznek, külön-külön fizetik az 50 akcse ha- rádzsot. „Fizetőképesnek” (kádir) azt mondják, aki házán, szőlején és földjén kívül, marháiban és a házon belül lehető holmijában és hordáiban levő borában 300 akcse értékkel rendelkezik. Az ilyen személyen 50 akcse harádzsot kell behajtani. Aki azonban annyival nem rendelkezik, azon semmi sem hajtatik be...”122 Az esztergomi törökkori városkép két forráscsoportból ismerhető meg. Egyrészt a császári követek és a követségek tagjainak leírásaiból. A drinápolyi béke (1568) és a tizenötéves háború (1591-1606) kitörése közötti időben Esztergomról öt ilyen leírást ismerünk: Franciscus Omichiusé (1572), Stefan Gerlaché (1573), Salamon Schweiggeré (1577), Reinhold Lubenaué (1587), báró Wratislavé (1591). Valameny- nyire jellemző, hogy a nyugati, békében élő városokhoz szokott szemük Esztergomban piszkos keleti sárfészket látott. A törökökkel - az ellenséggel - szemben elfogultak voltak. íme néhány részlet Lubenau leírásából (1587): „Esztergom, a törökök első határvárosa, a Duna mellett áll. A kereszténység bevezetése óta érseki székhely. Szét- dúlása, romba döntése előtt az érseki palota pompás épület lehetett. A folyam két részre osztja a várost: nevét a folyótól kapta, latinul pedig Strigonium a neve... Megérkezésünk után az orátor úr elküldte tolmácsát a béghez, hogy jelentse neki ittlétünket. A bég igen jóindulatúnak mutatkozott, az orátor úrnak küldött egy kocsi szénát, egy szarvasmarhát, tíz bárányt, harminc tyúkot, négy pár galambot, egy nyolcad sót, egy hordó tokajit... mindenből annyit, amennyi kellett... A bég háza olyan düledező, mintha már évek óta nem lakná senki. Lépcsőn kellett felmenni hozzá. A terem oly sötét volt, hogy úgyszólván semmit és senkit fel nem ismerhettünk benne...”123 A bégek általában nagy ünnepségeket rendeztek a követségek tiszteleté122 Esztergom török őrségére vonatkozó adatok: VELICS-KAMMERER II. köt. 369-374., 342., 601., 612., 617., 627. old. I. köt. 352., 355., 359., 365., 386-388. old. A kánunok: FEKETE LAJOS: Budapest a török korban. Budapest története III. köt. Bp. 1944. 206-209. old. 123 Követjelentések felsorolása BALOGH JOLÁN 90-91. old. Idézett részlet: HARASZTI SÁNDOR-PETHŐ TIBOR: Útikalandok a régi Magyarországon. Útikalandok 41. Táncsics Könyvkiadó. Bp. 1963. 86-87. old. (továbbiakban HARASZTI-PETHŐ).
