Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
zá, hogy pontosan fizette őket), amihez a király csak 24 lovas és 50 gyalogos Zsoltijával járult hozzá. A ságiak, drégelyiek nem tétlenkedtek, ebben az évben ennek nyoma is maradt; portyáik miatt panaszkodott rájuk a török. 1549. október 12-én meghalt Várdai Pál érsek. Ferdinánd a halált követő negyednap meghagyta Muthnoki Mihálynak, az érseki javak kormányzójának, hogy a három érseki várat az érseki javakból tartsa fönn, fizesse rendszeresen az őrséget, vezesse a számadásokat (ellenőrt is rendelt mellé), készítsen leltárt a várakról és az érseki hagyatékról, a három erősség katonáit eskesse föl a királyra. A béke megkötésének következménye, a katonai készültség mérséklődése jól látható a török várak őrséglétszámainak alakulásából: ŐRSÉGLÉTSZÁMOK (Esztergom Cserkedénnel együtt) Várak 1544/45 1549/50 ESZTERGOM 2117 fő 1887 fő BUDA 2625 fő 1898 fő PEST 1348 fő 1100 fő VISEGRÁD 350 fő 244 fő VÁC 321 fő 265 fő NÓGRÁD 214 fő 388 fő Esztergom őrsége 200-nál többel csökkent, hasonlóan Pesthez, de Budánál az apadás több mint 700-at tesz ki. Visegrádon több mint százzal, Vácon ennek felével csökkent a létszám. Kivétel Nógrád, ahol csaknem a duplájára emelkedett. Érdemes az előbbieket kiegészíteni két közeli erősség adataival is: 1549/1550-ben Zsámbékon 275, Hatvanban 547 katona kapott zsoldot. Az esztergomi őrség ez időben már négy területet védett: 1. magát a várat, 2. a Vízivárost (de a kettő őrségét külön-külön sosem adták meg, amiből az következik, hogy a valóságban sem választották szét a katonaságot, egynek véve a várat és a Vízivárost), 3. külön őrsége volt az egykori királyi városnak, ekkori nevén Rácvárosnak, a defterek szerint „nagy városnak”. 1549/50-ben az itteni őrség 91 janicsár és 12 top- csi (tüzér). A város lakói jórészt délszlávok. A délszláv elemet erősítette a várban, illetve a Vízivárosban állomásozó 451 fős martalóc csoport, amelynek - néhány agát 113
