Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
1545-ben fogadott Esztergom vára először bécsi követséget. A század folyamán a követjárás gyakorta megismétlődött. A követek általában hajón érkeztek, az esztergomi bég gazdagon megvendégelte őket, majd másnap folytatták útjukat Buda felé, ahol újabb megbeszélések és vendégség következett, s utaztak tovább Nándorfehérváron át Isztambulba, a Portára. Az első utat ízesen írja le Takáts Sándor, a török kor jeles kutatója, ebből idézünk: „Az 1545. évben Pozsgay Zsigmond uram, a komáromi naszádosok világlátott kapitánya és Jeromos mester, az egri káptalan esze, indultak követségbe. Nem először tették ezt, hisz már Ázsiában is követeskedtek mindketten, tehát a rájuk bízott tisztnek a módját jól értették. Népes kísérettel (talpig magyar ruhában) Komáromból indultak el hajókon. Január utolsó napján estefelé értek Esztergom alá. Amint a virrasztótoronyból észrevették őket, az esztergomi bég minden ágyúját megszólaltatta. A várfalakról csodálatos tűzijátékot, tarkabarka hajnalcsillagokat röpítettek a Duna színére. (Mesterek voltak az ilyesmiben a törökök!) Zengtek a rézdobok, dagadt pofával fújták a trombitákat. Közben az összes török tisztek naszádra szállottak s Pozsgay uramat meg Jeromos mestert a bégnek szőnyeggel borított hajójába emelték. Aztán az üdvözlésnek se hossza, se vége nem volt. Valóságos diadalmenetben vonultak a várba, a hol a bég palotájában azonnal vacsorához ültek. A nagyságos bég uram, úgy látszik, azt tartotta, hogy az Isten a mát adta, a holnapot csak ígérte, mert az asztalokat rogyásig megrakatta étellel és itallal. Még éjfélkor is horták az ételeket - írja Pozsgay uram - de enni már nem bírtunk s fáradtaknak tetettük magunkat, hogy a kínálástól megszabaduljunk! Másnap reggel a magyar követség tovább indult. A vendégszerető bég összes kapitányaival és dezdárjaival (porkolábjaival) félmérföldig lóháton kísérte a mieinket. Aztán ötven jó bezlia lovast adván melléjük, szíves búcsú után visszatért Esztergomba...”103 Ez a követség eredményes volt a Portán, 1545. november 10-én másfél évre szóló fegyverszünetet kötöttek. Ez alkalmat adott Ferdinándnak arra, hogy embert és pénzt nem kímélve bekapcsolódjon a német vallásháborúba (schmalkaldeni háború). Várdai Pál esztergomi érsek pedig az érsekség megmaradt birtokai védelmére, de egyben az egész nyugati Felvidék hasznára, Komáromtól északkeletre várat kezdett építtetni - (a későbbi Érsekújvárat), hogy az esztergomiak portyázásait ellensúlyozza 103 TAKÁTS SÁNDOR: Rajzok a török világból. II. köt. MTA Bp. 1915. 177-178. old., 247-248. old. (továbbiakban TAKÁTS: Rajzok II). 109
