Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

oldal basának neveztek, midőn az elsők között harcolt és épp övéit lelkesítette. Elestek vele együtt sokan. A janicsárok, midőn elhagyva a lovasoktól gyalog futamodni nem bírtak, nagyobb részt mind levágattak. Ily módon a győzelem, mely sokáig kétes volt, a magyarok javára fordult. A futamodókat és bujdosókat vadászok módjára üldözőbe vették és egyenkint levagdosták. A levágottak vagy könyörgésre elfogottak száma több mint ötszázra tehető. A janicsárok közül csak igen kevés mehetett vissza Esztergomba. Nyáry parancsára a futamodás előtt elevenen senkitelnem fogtak, sem zsákmányt gyűjteni lováról senki le nem szállott, hanem csak a teljesen elért győzelem után.”

Ennek a győzelemnek jelentős erkölcsi hatása lehetett, de az esztergomi törökök helyzetét nem rendíthette meg, legfeljebb ezentúl a portyák tekintetében bizonyára óvatosabbak lettek. Ez a győzelem a végvári harcok oly sokszor sikerrel alkalmazott taktikájának egyik első előfordulása: több végvár őrsége egyesült erővel lép fel a túlerő ellen (mind a törökök, mind a magyarok előszeretettel gyűjtöttek össze portyákra, vagy portyák kivédésére ilyen, gyakran egész országrészekből összegyűlő seregeket).

Az 1544. évi hódítások után a török végvári vonallal szemben a következő magyar erősségeket találjuk Esztergom vidékén keletről nyugat felé haladva: Nógrád- dal szemben Szécsény és a kis Drégely, majd Ság erődített kolostora, melyek az Ipoly völgyét védték. A Garam mentén Esztergomhoz legközelebbi erősség Léva, amely az olyannyira fontos bányavárosokat oltalmazta. A Garam és a Zsitva közt Szőgyén erőssége emelkedett (őrségét az esztergomi érsek fizette). A Nyitra völgyében Surány zárta el az utat, Tatával szemközt, a Duna túlsó partján Komárom vára, mely a magyar naszádosok fő hadikikötője, támaszpontja is volt. A török sajkások viszont Budán és Esztergomban állomásoztak. A XVI. század közepén a magyarok a naszád, a törökök a sajka nevet használták hajóik megjelölésére. Fél évszázaddal utóbb a magyarok már vegyesen használták a két kifejezést. A naszád vagy sajka hosszúkás, csónakszerű hajó volt, a XVI. század első felében szakállas puskák alkották tüzérségét. 1552 után ezeket úgynevezett kis sajka-tarackokkal cserélték ki: a hajó orrába két kis ágyút állítottak, a hozzájuk tartozó tojás nagyságú golyókat pedig a puskaporral együtt elöl, a hajó fenekén helyezték el.101

101 MATUNÁK MIHÁLY: Érsekújvár alapítása. Száz. 1896. 341. old. (továbbiakban MATUNÁK: Érsekújvár). HOLUB JÓZSEF: Istvánffy Miklós Históriája hadtörténeti szempontból. Szekszárd, 1909. 65. old. NÉMETHY: Emléklapok 78-80. old.

107