Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

helyén, amelyből csak a talapzat egy része és korinthoszi fejezetű oszlopa maradt meg. Ez egy újabb kori Szt. Vendel- szoborral ma a Szt. Anna-templom kertjének Ságvári út felőli oldalán áll.

A Városi Tanácsház (Széchenyi tér 1.) a háromszögletű tér déli oldalán áll. Egyemeletes, középrizalitos lábasház, földszinti árkádokkal. A középrizalit timpanonjában a város címere látható 1773-as évszámmal. Az emeleti ablakok keretdíszei rokokó stílusúak. Mészkőből készült, boltíves kapuzata fölött szép arányú erkély van áttört kőkorláttal. A manzárdtetős épület a rokokó művészet egyik legszebb, legnemesebb hazai alkotása, hangulata a vidéki magyar kastélyokéra emlékeztet. Mai formájában 1770—73 között épült ki.

A tanácsháznak Deák Ferenc utca felőli sarkán emléktáblát találunk a következő felirattal: „1919. március 22-én ebben az épületben alakult meg és működött a Magyar Tanácsköztársaság Esztergom megyei és Városi Direktóriuma, 1959. III. 21.”

Az épület története a Hartmann-féle átépítés idejétől csaknem egy évszázaddal korábbra nyúlik vissza. Eredetileg Bottyán Jánosnak, az esztergomi várőrség és a törökellenes felszabadító háborúk vitéz lovastisztjének a háza volt. Építésének idejét eddig nem sikerült tisztázni. Annyi bizonyos, hogy Bottyánnak már 1688-ban volt háza Esztergomban, sőt az 1700-as évek elején már három háza is. Minden bizonnyal a Széchenyi téri lehetett a legjelentősebb, nem véletlen, hogy ezt avatta 1698-ban I. Lipót rendeletileg nemesi kúriává. Ez lehetett az a ház is, ahol 1696-ban Esztergom vármegye törvényszéki ülést tartott. Különben Bottyán esztergomi élete korántsem volt békés. Nem ismerte el például a középkori jogait megújító káptalan kiváltságait s egy ízben csaknem halálra verte a káptalan kocsmárosát. Azt, hogy háza nemesi kúria lett, s kikerült az adózó házak sorából, az akkor még kevés lakosú és nehéz anyagi helyzetben levő város nemigen akarta elismerni. Ezzel magyarázható, hogy a királyi rendelet hírére az esztergomi főbíró a kúriát fegyveresekkel támadta meg, a kaput bedöntötték, s Bottyánt, a török harcok hősét a főbírói házba hurcolták. A polgárok dühe aztán idővel lecsillapodott, hiszen a királyi rendeletet nem lehetett megmásítani. Mikor Bottyán a kurucok oldalára állt, a kúriát az esztergomi várparancsnok, Kucklánder vette birtokába 1704-ben. Bottyán halála (1709) után örökösei pert indítottak a jussért, amelyre a királyi kincstár is igényt tartott. A per egészen 1719-ig, Kucklánder haláláig húzódott. Özvegyének halála után a kincs64