Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

területen állhatott a középkori esztergomi ferences kolostor és templom, amely a XIII. század első évtizedeiben épült és 1233-ban a rend magyarországi főkolostorának számított. Bonfini XV. századi leírása szerint a Segítő Szűz Máriának szentelt ferences templom volt a Szt. Adalbert-székesegyház után Esztergom második legnagyobb temploma. A tatárjárás után IV. Béla építtette újjá, aki kezdetben a domonkosokat pártolta inkább, de később a ferencesek felé fordult, és annak ellenére, hogy a Nyulak-szigetén (mai Margit-szigét) halt meg, Esztergomba vitette magát, mint a Képes Krónikában olvasható: „...testét Esztergomban temették el a minorita testvérek egyházában. .. Ott nyugszik boldogan Mária nevű feleségével... és legkedvesebb fiával, Bélával együtt... Testét Fülöp esztergomi érsek, igazság ellenére, kihantoltatta... és igaztalanul a saját székesegyházában temettette el. Ezt az ügyet sokáig perelték a pápa előtt, végül is a minorita testvérek tisztességben és újból visszanyerték, és a Szűz oltára előtt még dicsőségesebben temették el. Itt ezek a szép versek olvashatók: Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban e három: Béla, neje s herceg — örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.” A kolostor a középkor későbbi századaiban is megőrizte fontosságát. 1320 — 78 között a rendtartományi káptalangyűléseket 14 alkalommal tartották itt, sőt 1379-ben a ferences rend egyetemes káptalanját is, amelyen maga I. Lajos király is részt vett, aki egyes források szerint ide akart temetkezni, végül azonban Székesfehérvárott helyezték nyugalomra. Nem érdektelen azt sem megemlíteni, hogy egy időben a kolostor szerzetese volt Tömöri Pál, a mohácsi csata fővezére. A kolostort a török először 1526-ban égette föl, de véglegesen csak a 15 éves háború idején, a XVI — XVII. század fordulóján pusztult el, olyannyira, hogy már 1730- ban — miként Bél Mátyás leírásából is kiderül — nem ismerték a helyét sem, sőt már a török kiverése után idejövő ferencesek is hiába keresték középkori kolostoruk helyét.

A királyi város 1687-ben hívta be ismét a Ferenc-rend szerzeteseit, akiknek telket is adtak, azzal a föltétellel, hogy az épülő templom kriptájában az akkori polgárcsaládok sírhelyet kapnak. Széchényi György érsek a kolostor építésére húszezer rajnai forintos alapítványt tett, az alapkőletételre azonban csak 1700- ban került sor. A Rákóczi-szabadságharc időszakában az építkezés lelassult és később is lassan haladt, elsősorban mesterember- és pénzhiány miatt. A templom 1716-ra készült el, a mellette levő rendház pedig 1717-ben népesült be a vízivárosi ferences kolostor tagjainak kettéosztásával. Miután a vizenyős területre épült templom cölöpökre rakott alapja nem bírta a terhet, 1745-ben a hajó teljes boltozatát meg kellett újítani. Az építkezések 1755-ig elhúzódtak. Ekkor épült a ma is látható szentély, a különálló campanile-szerű harangtorony és átalakították a boltozatot is.

60