Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
kabbra, a 23—25. számú ház helyén állhatott a királyi város falának Nyugati- vagy Dunai-kapu-rondellája. Török eredetű lehetett, a korabeli metszetek gerendákból összerótt építménynek ábrázolják. A mai Pór Antal téren létesített hajdani Dunai-kapu védelmére készítették. A mai hídtól délre húzódó partszakaszon a középkorban kikötő és rév volt, sőt az Árpád-korban itt tartották a halpiacot is. A Pór Antal tér közelében a török korban fahíd vezetett át a Szigetre. 1838 előtt itt egy erősen bemélyülő öböl állt. A Pór Antal tér nevét Pór Antal esztergomi kanonokról kapta, aki 1834-ben született e városban, s honvédként részt vett a szabadságharcban. A papképzőt elvégezve 1871-ben lett ä téren levő templom plébánosa, majd esztergomi kanonok. Elsősorban történetírói munkássága jelentős. Az ó- és középkori egyetemes történelem mellett főleg a XIV. századdal, az Anjou-királyok korával foglalkozott. Esztergom megye és város középkori történetének feltárásáért is sokat tett, egyik alapvető munkája a város és a káptalan több évszázados pőrének feldolgozása. Az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat társelnöke volt. — A Pór Antal tér leghangsúlyosabb épülete az északkeleti sarkán álló belvárosi plébániatemplom. Homlokzati tornya az angyalszobros, csigás oromzat közepén emelkedik. Figurális díszítésű rokokó kapujától jobbra árvíztábla van, rajta a szokásos módon kézfej és vonal mutatja az árvíz szintjét 1838. március 13-án. A templom bejárata mellett álló feszületet 1884-ben emelték a szent missziók emlékére, s 1934-ben megújították. A hagyomány évszázadok óta úgy tudta, hogy a plébániatemplom a ferencesek középkori templomának helyén áll. Valójában azonban a Szt. Péter-templom maradványain épült, amelyet először 1294-ben említett egy oklevél, s 1372-ben a plébániák között sorolták föl. A XVII. század folyamán pusztulhatott el. Ezután egy — ideiglenes — templom épült a helyére 1699-ben, boltozott szentéllyel, deszkamennyezetű hajóval. Ezt 1714-ben megújították, majd 1726-ban átépítették; a szentélyt újraboltozták, a hajót megnagyobbították és hat oltárt emeltek. 1743-ban tornyot is építettek, a hajót pedig beboltozták. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a már teljesen kőből épült templom a többszöri átalakítás ellenére még mindig szerény méretű és düledező. Ezért 1756-ban a város rászánta magát új templom építésére, Lucas Schrom építésszel tervet készíttetett 55
