Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

A táti út a szentkirályi földeket elhagyva egészen közel kanyarodik a Dunához. Itt húzódik a parthoz közelebb a Körtvélyes-sziget, beljebb a Nyáros-sziget.

A Nyáros-sziget északkeleti végén egy dombvonulaton 45 m átmérőjű, ötszögletű sáncerődítés nyomai láthatók jelenleg is. Valószínűleg 1594—95-ben készült a hajóhíd védelmére, amely a sziget északi csúcsát kötötte össze a párkányi parttal. Az erődítménynek fontos szerep jutott Esztergom 1683. és 1685. évi ostromában is.

Ott, ahol a Kenyérmezői-patak keresztezi a műutat, az országúitól délkeletre kerültek elő Zsidód falu templomának maradványai. A XIII. században említi először oklevél, 1570-ben már lakatlan puszta. Az országút túlsó, Duna felőli oldalán IV. századi római őrtorony maradványaira bukkantak.

Tát. A Duna menti község középkori elődje a mai település helyén állott. Később a háborúk miatt elnéptelenedett és csak a XVIII. század elején települt be ismét, főleg németekkel. Még a második világháború előtt is a lakosság háromnegyed része német nemzetiségű volt.

A királyi birtokként szereplő falut 1181-ben III. Béla adományozta az esztergom — szentkirályi kereszteseknek. Az 1570. évi török adólajstrom szerint lakott 10 háza és egy kétkerekű vízimalma volt Mehemed aga birtokában.

Tát és Esztergom között a műút és a vasútvonal által közrefogott terület ma is vizenyős és mocsaras. Ennek sorsdöntő szerepe volt 1685-ben. 1683-ban Esztergom és Visegrád a szövetséges keresztény seregek kezére került. 1684-ben már Buda ostromával próbálkoztak — sikertelenül. 1685-ben a franciákkal kötött béke lehetővé tette, hogy Lipót császár újra nagy erőket vonultasson föl a török ellen: Miksa Emánuel bajor választó- fejedelem egymaga 33 ezer emberből álló hadsereget vezetett a Dunához, Lotharingiai Károly 40 ezer fős seregnek parancsnokolt s az említetteken kívül még több kisebb elkülönített sereg vett részt a hadműveletben. A török Porta nem tudott hasonló erőket fölvonultatni, ezért békét kért, de ajánlatát elutasították. Lotharingiai Károly ezúttal nem Buda ellen indult, hanem Érsekújvárral próbálkozott. Sejtán Ibrahim, a magyar- országi török seregek parancsnoka az egyetlen lehetséges ellenlépéssel válaszolt: elfoglalta Visegrádot és Esztergom felé tört. Lotharingiai Károly számított erre a lehetőségre, ezért Esztergomot igyekezett megerősíttetni, de nyilvánvaló volt, hogy időben érkező felmentő sereg híján Esztergom előbb-utóbb elesik.

165