Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
III. Kirándulások
bölény is volt errefelé. Vadászott itt Habsburg Ferdinánd király is. Oláh Miklós is megemlékezett 1536-ban írt „Hungária” c. művében a kastélyról: „egy olasz mérföldnyire Esztergomtól a hegyek lábánál áll az esztergomi érsekek palotája, mely a Dunára tekint, s amelyet igen kellemes kert és vadaskert övez.” A palota a török kor harcai során pusztulhatott el. A palota mellett álló falu is ekkor enyészett el nyomtalanul. Ákos-palotájától északnyugati irányban mintegy 1,5 km távolságra van a 11-es műút, amelyen autóbuszjárattal térhetünk vissza Esztergomba. Útközben elhaladunk a Kerch-tó és a Búbánat-völgyi kolostor-tavak mellett, melyek helyén a középkorban is összefüggő tórendszer húzódott. Az autóbuszra várva megpihenhetünk a műút melletti Tó-vendéglő teraszán. Pilismarót— Dömös Esztergomot a 11-es úton hagyjuk el északkelet felé. (Autó- buszjárat van!) A Duna mentén húzódó 2—3 kilométeres sávon valaha három római őrtorony védte Pannóniát. Nyomaik a régészeti terepbejárások során kerültek elő. A 11-es úttól jobbra, a domboldalban tábla jelzi a Vadvirágmotelt, ahol faházakat és sátorhelyeket találunk. A motel fölött áll a Kettőspince-étterem és borozó. Hangulatos szórakozóhely. Nyári kerthelyiségéből elénk tárul Esztergom, a vár, a bazilika panorámája. A Szamár-hegy déli lejtőjén feküdt hajdan Szamárd falu, mely a XI. században a tihanyi apátság birtoka volt, 1309-től pedig az esztergomi érseké. A török korban pusztult el. A Szamár-hegy alatti nyaraló telepnél a 11-es út közvetlenül a Duna partjára kanyarodik. Itt is állt egy római őrtorony, melynek maradványai 1959—60-ban kerültek elő. A középkorban a Déda nevű kisebb település állt ezen a tájon, amely Szamárdi Déda ispánról nyerte nevét. Oklevelek a XIII. században említik. Emlékét a Dédai-csárda és a Dédai-sziget, más néven Szt. Mária-sziget őrizte meg. E szigettől távolabb, a szlovákiai part közelében fekszik a Helemba-sziget. Ez utóbbin az őskor embere is megtelepült, erre utalnak az ún. zselizi típusú leletek és a késő bronzkori 140
