Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

épület. Jelenleg turistaszállás van benne. Az út északi oldalán továbbhaladva érünk a parkban álló Idegszanatóriumhoz. Elhagyva a bisztrót és ABC-áruházat balra, északnak fordulunk a Barkóczy Ferenc útra, majd ismét balra a széles Hunyadi János útra, amely egyszerű házak között vezet a Klapka György tér -re, amely az 1890-es években a vásártér szerepét töltötte be. Innen falusias, földszintes házak közt vezet a Nagy Sándor utca a parkosított 48-as tér -re, amely Szentgyörgymező hagyományos központja. A tér északi részén áll a katolikus plébániatemplom, amelynek építését 1731-ben kezdték. Építtetését Kellió Miklós kezdte meg, s haláláig (1735) csak az alapok készültek el. Végül 1756—57-ben sikerült az építkezést befejezni, s a belső fölszerelés a XVIII. század utolsó negyedében vált teljessé.

Az 1950—60-as évek ásatásai ma már minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a barokk templom gótikus templom alapjára épült, csak a szentély alakja módosult. A középkori templom szentélye a tizenkétszög öt oldalával zárult, a mostani a nyolcszög három oldalával. Igazolja ezt egy 1735. évi felmérés is. A toronynak nincs középkori előzménye, alapjától kezdve XVIII. századi építmény. A középkori templom a Szt. György prépostság templomával azonosítható. Prépostsági mivoltát igazolja a nyújtott szentély: itt állhatták a kanonokok stallumai. Egyúttal azonban plébániatemplom is volt, erre utal körülötte a több rétegű temető. A hagyomány szerint I. István király alapította a prépostságot. A korai alapítást valószínűsíti a Szt. György titulus és a szentgyörgymezei prépost előkelő rangsorolása az esztergomi társaskáptalanban. Egy bizonyos: 1230-ban már létezett, erről hiteles okirat tanúskodik. A romladozó templomot TelegdiCsanád érsek építtette újjá 1337-ben, sa kanonokok számát az addigi négyről nyolcra emelte, az ellátást új javadalmakkal biztosítva. A településkép alakulása szempontjából sem volt közömbös a prépostság bővítése, ugyanis az érsek az újonnan kinevezett kanonokokat arra kötelezte, hogy egy éven belül a templom közelében vegyenek vagy építsenek maguknak házat. Nem lehetetlen, hogy némelyik — ma is álló — ház pincéje a 48-as téren egykor kanonoki ház része volt, így a 48-as tér 2. sz. alatti mai plébániáé is. A prépostság és a kanonoki házak a török kori háborúk folyamán pusztultak el. A házak romjai a XVIII. század elején még láthatók voltak. Széless György 1759-ben igen szép, régi építésű pincéről is említést tesz.

A templomot 1836-ban, 1856-ban és 1881-ben restaurálták. Utóbbi alkalmával Simor prímás új toronysisakot

130