Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

horizontális hatását fokozza a templom egész hosszán végigvonuló architráv. A nyugati homlokzat reprezentatív kiképzésű, csaknem a fennsík peremén áll. Pompás kilátás nyílik innen a Dunára és a tájra. Nyugat felől félköríves hatalmas ablak biztosítja az emeleti terem világítását. Kétoldalt, a homlokzat keskenyebb pillérközeiben két kisebb ablak világítja meg a Téli-kápolnát és a káptalani tanácstermet.

Az ablakok fölött Marco Casagrande 1841 és 1845 között készült egy-egy reliefjét látjuk (Szent István felajánlja a koronát; Szent László, mint a keresztes hadak vezére). Casagrande műve a kapu fölötti falmezőn a két lebegő angyalalak is. Az attika alatt — a Vízivárosból és a Duna felől jól látható — latin nyelvű, újonnan aranyozott felirat olvasható: QUE SURSUM SUNT QUERITATE - azaz a fennlevőket (az égieket) keressétek! A nyugati homlokzat attikáján álltak Kiss György szobrászművész 1901-ben készült alkotásai: a kapu tengelyében a vallás allegóriája, kétoldalt pedig Szent István és Szent László alakja; ezeket jelenleg restaurálás végett leemelték helyükről.

A Vár-hegy középső, legmagasabb részén, a mai bazilikától délre hajdan az I. István király által alapított Szt. Adalbert- templom, az akkori esztergomi érsek Főszékesegyháza állott. Védőszentje az a Szent Adalbert prágai püspök lett, aki Istvánt keresztelte. A pompás templom északi mellékkápolnái a mai templom alá nyúltak, de az építkezéskor a Bakócz-kápolna kivételével valamennyi elpusztult. A Szt. Adalbert-templom, ha — a hegyhez képest — nem is olyan túlméretezetten, mint a mai, de lényegében hasonlóan uralkodott a többi építmény fölött. A mai terepszint későbbi lehordás eredménye, a középkori templom hajdan magasabban állott a királyi palotánál.

Az érseki Főszékesegyház, amelyet a középkorban magyarul Szép-templomnak neveztek, az érsekség megalapításával egyidő- ben épülhetett, tehát 1001-ben már dolgoztak rajta és 1012-ben az első építkezés befejeződött. Az esztergomi volt rangban az ország első temploma, királyaink mégsem ide, hanem a székes- fehérvári templomba temetkeztek, kivéve III. Istvánt 1173-ban. IV. Béla volt a második király, akit szintén Esztergomban temettek el, nem itt ugyan, hanem a ferencesek templomában, s hiába vitette föl koporsóját az akkori érsek a Főszékesegyházba, a becses halottat a ferencesek a pápánál visszaperelték tőle.

Az, hogy a Főszékesegyház soha nem lett királyi temetkezőhely, egyáltalán nem csorbította az esztergomi érsekek rangját és szerepük fontosságát. Az esztergomi érsek koronázhatta csak

108