Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

letes kapuja. A teraszról egy kora gótikus lépcső a Vármúzeum elé vezet.

A királyi palotától a Főszékesegyház hatalmas tömbje felé haladva a lejtős várudvaron néhány olyan épületről kell megemlékeznünk, amelyeknek nyoma sem maradt, de ezek ismerete nélkül nem tudjuk elképzelni a vár egykori képét. A mai szemlélő a vár egyik sarkában a királyi palotát látja, az északi sarokban pedig néhány újabb épületet, s középen a Főszékesegyház magasodik, tehát a hegy fennsíkja e néhány épületet nem számítva üresnek tűnik. A középkorban viszont a kisebb-nagyobb épületek, épületcsoportok között nem voltak olyan nagy, szabad terek, mint manapság. A főtemplom és a palota közötti térségen például két épület is állott, a nagy torony (Öreg-torony) és a káptalanház vagy monostor.

A káptalanház helyének meghatározásán a kutatók sokat vitáztak, s ma már bizonyosra vehetjük, hogy a várkaputól északra, a középkori Szt. Adalbert-templomtól délre, a mai Főszékesegyháztól kissé távolabb húzódott észak —dél irányban. Az esztergomi főkáptalan a Főszékesegyház papjaiból (kanonokjaiból) állott, akik eleinte, a XI—XII. században szerzetesi életmódot folytatva, együtt laktak. A XIII. században kezdenek csak egyes kanonokok a városban különálló épületet vásárolni, de a régi káptalanház továbbra is megmaradt központnak. A káptalan a középkorban — földrajzi fekvése révén — az ország egyik legfontosabb hiteleshelyének számított. A hiteleshely a középkorban lényegében a mai közjegyzőségnek megfelelő funkciót töltötte be. Letétbe helyezett hivatalos iratokat, okleveleket őrzött meg, jogi jelentőségű nyilatkozatokat foglalt írásba, jelen volt különféle jogi ügyleteknél s azokat hivatalosan írásba foglalta, kérésre a hivatalos iratokról (oklevelekről) hiteles másolatot készített. Miután a középkorban a jogilag is képzett írástudók nálunk szinte kizárólag papok voltak, érthető, hogy az egyházi testületekhez kapcsolódtak ezek a feladatok.

A káptalanházat 1587-ben leírta a már említett Lubenau is; „Azután a monostorba mentünk. Kapuja fölött az utolsó érsek vörösmárvány címere... itt... egy folyosóra jöttünk, ahol néhány festmény még kivehető... Másik lépcsőn lementünk a belső várból és a külsőbe értünk, ahol nagy templom áll...” Lehetséges, hogy a káptalanház (monostor) eredetileg hozzáépült a Szt. Adalbert-templomhoz, de az összekötő rész megrongálódott, s mivel nem állították helyre, ezért szerepel 1706-tól a részletesebb alaprajzokon a templomtól különálló épületként. A XVIII. században tüzérlaktanya, fegyver- és hadianyagraktár volt benne; 1822-ben bontották le. Minthogy a Vár-hegy talaj106