Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
Nem kevésbé érdekesek a királyi kápolna hajójának freskói. A régi leírások alapján ezeket szibilla-ábrázolásoknak gondolták. A Szibillák voltak az ókorban azok a papnők, akik a jövendőt megjósolták. Az újabb kutatás azonban kiderítette, hogy a festményeknek ez a magyarázata téves. A XIV. századi négykaré- jos keretű freskókban nyolc mellkép sorakozik egymás után. Fejüket dicsfény övezi, kezükben könyv látható. Nos ezek az alakok nem Szibillák, hanem apostolok. Mégpedig voltaképpen tizenkét apostol volt eredetileg, ebből négy a szentéllyel együtt — mint említettük — a török korban teljesen elpusztult. A freskók mestere egyes feltevések szerint Nicolo di Tomasso volt, aki Firenzéből került a nápolyi Anjouk udvarába, majd onnan Telegdi Csanád érsek meghívására az 1340-es években Esztergomba jött a kápolna felújítására. A boltozat — amint a freskótöredékek alapján sejthető — a csillagos eget ábrázolta, de ezt helyreállítani — töredékessége miatt — nem lehetett. A kápolnának azonban nemcsak a freskói figyelemre méltóak, hanem épület- szobrászati részletei is. A pompás rózsaablak jobbára belülről élvezhető. Az ajtók, oszlopok, oszlopfők könnyed, finom megformálásában is elgyönyörködhetünk. A romantika és a gótika között álló, átmeneti stílusú építészeti és szobrászati művek kialakítása francia, pontosabban burgundiai mesterre vall. Az oszlopfejezeteket antik mintára faragott akantuszlevelek vagy a dél-franciaországiakhoz hasonló kora gótikus bimbók díszítik. A bal oldali ülőfülkében az íveket tartó két oszlopon egy-egy fej látható. Az egyik széles, alacsony homlokú, szakállas, durvább kifejezésű férfit ábrázol, a másik hullámos hajú és szakáll nélküli arc finomabban mintázott. A királyi palota és kápolna első művészettörténeti értékelését megfogalmazó Gerevich Tibor a két fejet a kápolnán dolgozó magyar, illetve francia kőfaragó arcképének vélte. Ez ugyan tetszetős feltételezés, de ebben a korban még effajta ábrázolások nem voltak szokásosak, talán sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha feltételezzük, hogy a gonosz és a jó jelképe a két fej. A kápolna alaprajza egyébként annyiban szokatlan, hogy jobbról és balról négyzet alakú mellékkápolnák csatlakoznak hozzá. A bal oldaliban megmaradt az oltárépítmény, a falból előreugró gyertyapad, a falba süllyesztett szentségtartó fülke és a vörösmárványból faragott ülőpad, előtte térdeplő nyomaival. Ez korábban sekrestye, majd a királyi (később érseki) magánkápolna lehetett. A helyreállított boltozat a kápolna hajójáéval lényegében megegyezik. Mindkét mellékkápolnába normann, úgynevezett cikk-cakk díszítésű kapu vezet. A kápolna déli kapujának oszlopfőjén, pontosabban annak elülső oldalán a Jó és a Rossz küzdelme látható. Bal oldalra egy sas képét, jobb oldalra pedig Sámson és az oroszlán harcának jelenetét véste rá a szobrász. A kápolnából a külső részén díszesen faragott kapun lépünk ki s fölmegyünk egy Szt. Tamás érsek címerével díszített, XVI. századi reneszánsz lépcsőn a teraszra, ahonnan látszik a rekonstruált rózsaablak, valamint a kápolna és a királyi lakóhelyiség bél103
