Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

udvari személyzet. Ebből látható, hogy a palotának viszonylag csekély része maradt ránk, lényegében egy nagyszabású épület legrégibb magja. Az építkezések során megújították a padlót, üvegezték az ablakokat, érseki istálló és tárház épült. Reneszánsz kazettás mennyezetek is készültek és újra zsindelyezték a palota tetejét. Kerti építményeket is emeltek, jórészt fából. Sajnos a palota csodálatos kertjeinek nyoma sem maradt. Gyarmati Dénes mester volt az építkezések, köztük a famunkák irányítója, de dolgozott itt Chimenti Camicia, Mátyás király híres építésze is, aki Esztergomban halt meg 1494-ben a reneszánsz művészek életrajzírója, Giorgio Vasari szerint. Ez időben Mátyás király özvegye, Beatrix tíz éven át Esztergomban élt. Bakócz Tamás hosszas érseksége (1497 —1521) alatt az építkezések tovább folytatódtak, de főként állagmegóvási jelleggel. Jobbára csak a vár északi részén levő érseki palotát újították föl, illetve a Főszékesegyházhoz építtetett Bakócz saját maga számára sírkápolnát. A török hódításig a királyi palotán jelentősebb építés nem folyt. 1543. évi ostroma előtt a várparancsnok lebontatta a királyi palota lakótornyának felső emeletét, az ún. Fehér-tornyot a boltozatokig, hogy megfelelő ágyúállásokat létesíthessen. Az érsek hiába panaszkodott emiatt, elsődlegesek a katonai szempontok voltak. A boltozatok beszakadtak ugyan, de a palota lényegében épségben maradt, hiszen másként nem nevezhette volna 1543- ban Dzselálzáde Musztafa török történetíró a paradicsomi palota mintaképének. Negyven esztendővel ezután — Gerlach István szerint — a romladozó palota még mindig pompás látványt nyújtott. A nagytermet aranyozott lapos födém borította, a freskók figuráinak szemét azonban ekkorra már kiszúrták. Másfél évtized múlva Reinhold von Lubenau részletesebb leírást adott: ___magas kőlépcsőn mentünk fel, s gyönyörő nagy terembe értünk, melyben száz asztal is állhatott. Oszlop vagy pillér nem állt benne. Mennyezetét szép, faragott, aranyozott rozetták díszítették. Körös-körül a falra festve az összes keresztény császárok és magyar királyok életnagyságú díszes és művészi arcképei. De a törökök az arcokat bemeszelték úgy, hogy nem lehetett őket felismerni... Az említett nagytermen keresztül pompás folyosóra értünk, tiszta vörösmárványból. Magából a teremből van kiépítve, márvány oszlopokkal, fent márvány boltívekkel és művészi levéldísszel vésve. Elragadóan szép hely, ahonnan a várra, az egész városra és messze a vidékre nyílott kilátás.” Az 1494—95. évi ostromban érték ugyan sérülések a palotát, de Petz Rudolfnak a kápolna freskójába vésett neve arra utal, hogy ekkor még nem tömték be a termeket, ez csak az 1605-ös ostrom előtt, illetve utána történhetett. így érthető, hogy Evlia Cselebi, aki Esztergom várát oly aprólékos részletességgel írta le, a palotáról már semmit sem tudott, hiszen nem láthatta. A törökök a lakótorony leomlott déli falát részben helyreállították, a kápolna összelőtt apszisa helyére pedig vastag kőfalat húztak. A XVIII. században a földszinti teremsort („kazamaták”) és a következő században a kápolnának berendezett termet ismerték csak a pa98