Cséfalvay Pál: Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár (1984)
Bevezető
a régi, mind a kortárs művészet képviselve legyen. Nagy összegeket fordított a középkori műtárgyak restaurálására is. Az 1930-as években Lépőid Antal prelátus (t 1971), kanonok alakította át a kincstárat valóságos stílustörténeti bemutatóvá, vásárlásaival és az Ipolyi-gyűjtemény Esztergomba került darabjaival egészítve ki a korábbi anyagot. A kincstár ajándékokból és hagyatékokból napjainkban is gyarapszik. A történeti korokat tekintetbe véve, a jelenlegi állományban van egy Karoling-kori kristálykereszt, nyolc román kori ötvöstárgy, négy ötvösmű és egy kárpit a XIV. századból, 27 ötvösmű és 22 textília a késő gótika és a reneszánsz korából. A barokk és a múlt századi műtárgyak száma olyan nagy, hogy csak válogatott darabokat lehet kiállítani. A kincstár első leltára 1528-ból való. Első tudományos feldolgozását Franz Bock prelátus adta ki Bécsben 1859-ben Der Schatz der Metropolitankirche zu Gran in Ungarn címen. Azóta számtalan könyv, cikk, ismertetés, vezető jelent meg az egész kincstárról és az egyes tárgyakról. Legújabbi tudományos leltárát az ötvöstárgyakra vonatkozóan Kovács Éva, a textilekét pedig Csernyánszky Mária készítette el 1964-ben. Az újabb tudományos eredmények rendelkezésre bocsátásáért mindkettőjüknek köszönetét mondok.
