Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)
Vitéz János dolgozószobája
elemeit. A korábbi feltevéseket itt mellőzzük, s csatlakozunk Marosi Ernő véleményéhez. Szerinte az az Albert mester lehetett e freskó festője, aki az 1490-es években Estei Flippolit udvarában dolgozott. Nevén kívül - egyelőre - semmit sem tudunk róla. A terem eredetileg boltozatos volt. Egyik boltívét sikerült rekonstruálni: ezen a zodiá- kus, a tizenkét csillagkép hagyományos ábrázolása látható. (Vitéz maga is nagy csillagász volt.) A terem keleti falán antik diadalmenet töredékes részlete maradt fenn: győztes vezért ábrázolt a festő diadalkocsin. A VÁRMÚZEUM A palota különböző termeiben helytörténeti kiállítás látható esztergomi és környékbeli leletekből és dokumentumokból a kőkorszaktól az 1683-as felszabadításig. Az ásatások során talált kőemlékeket, amennyire lehetett, visszaépítették. Az alábbiakban csak azt a néhány darabot emeljük ki, amelyek az egykori székesegyházzal kapcsolatosak. Legfontosabb ezek közül az ún. Porta Spe- ciosa, azaz „gyönyörűséges kapu”, m. Béla és Jób érsek idején leégett a székesegyház, és átépítésekor készült ez a kapu, amely túlvészelte a török ostromokat is. A Barkóczy prímás idejében elkezdődött talajegyengetés során a közeli minaret összedőlt, s összerop- pantotta és maga alá temette a kaput. Négyöt töredéke maradt ránk. Közvetlenül pusztulása előtt készített róla leírást az akkori várkáplán, Széless György, Klimo kanonok pedig festményen örökíttette meg. Ezek alapján az 1930-as évek végén makettet készítettek, és a kapu eredeti darabjaival együtt kiállították a Vármúzeumban. A kutatás (Marosi Ernő) feltételezi, hogy a kapu két ütemben épült meg. Először Benedetto Antelami pármai szobrász tanítványai készítették el 1380 körül a kapu szobrászati részét: a tartó oroszlánokat, a sasokat és az oszlopokat. 10 évvel később északnyugatfranciaországi mesterek fejezték be a munkát, mégpedig márványberakásos (inkrusz- tációs) technikával. A kapu figurális részeinek ikonográfiái programja egyedülálló Magyarországon. A timpanonban a trónoló Madonna mellett jobbról Szent István lát- 75 ható egy szolgával, balról Szent Adalbert egy tömjénező diakónussal; az alakok gesztusok helyett mondatszalagokkal fejezik ki magukat. A kapu „szemöldökfája” egyúttal a kép alsó részlete. Középütt két angyal által közrefogott kerék utal Ezékiel próféta látomására, ettől jobbra m. Béla, balra a földön csúszva hódoló Jób érsek. A mező szélein a vár, illetve a székesegyház stilizált képe fedezhető fel. A kapu két oldalán, vakár- kádszerű fülkékben három-három próféta képét látni egymás fölött, írásszalagokkal, idézetekkel. A „kapufélfákat” négy apostol, valamint Szent Adalbert és Szent Miklós alakja díszíti. Az oszloptartó oroszlánok, a piros pillérek és fehér oszlopok négyszeres váltakozása a kapu bélletében és a vakárkádok kereteként, továbbá a piros és fehér márványkövek váltakozó soraiból képzett kapuív ornamentális együttese egyedülállóan pompás látványt nyújthatott a „szép templomba” belépőnek. Miért ennyire fontos számunkra a Porta Speciosa? Mert ez a legelső történelmi jelenet, mely a magyar múlt egy eseményét ábrázolja; hitelesíti István király országfelajánlását a Nagyasszonynak. De fontos azért is, mert jelképezni látszik azt a politikai légkört, amely Európában az invesztitúraharc eredményeként létrejött: az egyházi és világi hatalom egyensúlya garanciája volt mintegy a társadalmi rendnek és az örök üdvösségnek. Az egyensúly megtalálásának ezt a korát - az invesztitúraharcot végleg lezáró, 1179-es in. lateráni zsinat „másnapját” - idézi ábrázolásával a kapu. Ugyancsak márványberakással készült egy másik kaputimpanon, melyen a kerubok közt trónoló Krisztus, mellette Mária és János apostol látható. Fennmaradt továbbá egy márvány trónszék két oldallapja profán jelenetet ábrázoló inkrusztációval: e töredékek is jelzik, mennyire kedvelt volt ez a díszítési mód. Néhány grandiózus - habár sérült - oszlopfő származik még a Szent Adalbert-székesegy- házból: korintoszi és kompozit stílusúak. Fennmaradt a Krisztus-teste mellékkápolna alapköve, melyet Vaskuti Dömötör bíboros érsek helyezett el az 1380-as években.
