Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)

A kápolna festményei

Oroszlánábrázolás a várkápolna szentélyének freskótöredékén, /j. sz. eleje

kitűnik három: a bal oldali ülőfülke két szélső oszlopfőjén faragott emberfejeket látunk. A bal oldalinak göndör haja, rövid szakálla van, de bajusza nincs. A jobb oldalinak erősebb a haja, sima a szakálla és pöd- rött a bajusza. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy eldönthessük: vajon a francia és a magyar kőfaragó vagy a Jó és a Rossz ábrázolásáról van-e szó. A déli oldalkápolnába nyíló kapu jobb oldali oszlopfőjén a Jó és a Rossz küzdelmét látjuk; a típus ismert a francia romanikából. Külön figyelemre méltó az oldalkápolnák kapujának erős fűrészfogas félköríve. Ez a megoldás határozottan a normann késő román-kor gótikus művészetemlékeihez köti kápolnánkat.

A KÁPOLNA FESTMÉNYEI

Eredetileg az egész kápolna ki volt festve, még az oszlopok, az oszlopfők, a diadalív és a bordák is. Ez a tény sokat segített a rekonstrukciós munka során, noha a freskók csak nagyon töredékesen maradtak meg. A kápolna kifestése két periódusban történhetett. A korábbi freskómaradványok a kápolna elkészülte utáni közvetlen időre, a 12. század végére, a 13. század elejére utalnak. A szentély falának alsó mezejét - az ülőfülke kivételével - oroszlános freskósor díszítette: mégpedig zöld, lépdelő oroszlánok hét-hét kör alakú, sötétbíbor mezőben. Az oroszlánábrázolás ikonográfiái magyarázatáért nem kell messze mennünk: egyrészt az oroszlán, mint a királyi hatalom és tekintély szimbóluma végigvonul - a bibliai Salamon trónja nyomán (iKir 10, 18-20) - az egész középkoron. (Salamon trónját hét-hét oroszlán őrzi.) Másrészt közvetlen bizánci emlékek hatására is keletkezhetett a kápolna freskója: Béla a bizánci császári udvarban nevelkedett mint a császári trón várományosa, és a művészettörténetben jól ismertek a bizánci oroszlános kárpitok.

A kápolna második kifestése Telegdi Csa- nád érsek idejére tehető (1330-1349). Bizonyosra vehető, hogy itáliai festő dolgozott itt: az anyag túl töredékes ugyan ahhoz, hogy konkrét mesterhez lehessen kötni, annyi azonban bizonyos, hogy a mester ismerte a

firenzei és szienai „nagyok”, Giotto és a Lorenzettiek műveit. Viszonylag legépebbek az ülőfülkék felső ívében és a nyugati falon látható apostol-mellképek. Karéjos, állított négyszögben, attribútumok nélkül festett meg a művész nyolc apostolt. (A másik négy apostol képe a szentélyben lehetett.) Ezek a helyükön maradtak. A többi kép rekonstrukcióját illetően vagy a falba visszaépített, vagy a kápolna rekonstrukciója után előkerült, s ezért vissza nem épített töredékekre vagyunk utalva. A ma lehetséges elgondoláshoz Prokopp Mária kutatásai vezettek el: eszerint a hajó északi falán, az ülőfülkék fölött, vízszintesen kettéosztott mezőben alul Júdás csókja, felette Jézus mennybemenetele lehetett, a déli falon felül Mária koro-