Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)

A kápolna építészeti értékei

A várkápolna szentélye és hajója, 12. sz. vége

sarkantyús profilúak. A szentély záróköve Isten-kezet, a hajóé rozettát ábrázol. A hajó két oldalán alacsony oszloppal ellátott ülőfülkével nagyobbították meg a teret. - A diadalív erős oszlopokon nyugszik. A legleleményesebb, illuzionisztikus térnagyobbító megoldással a szentélyben találkozunk: ikeroszlopok hordják a boltozatot, mégpedig a külsők a bordákét, a belsők a falat tagoló, csúcsívben találkozó magas fülkékét. A középső ívmező félkörrel záródó mélyedése a főpap vagy a király helye volt.

A mellette lévő két ívmezőbe vágták az egyszerű, keskeny, csúcsíves ablakokat. A hajó diadalívvel való találkozásainál van a két oldalkápolna bejárati nyílása. Az oldalkápolnák eredeti funkciójáról nincs hiteles értesülésünk ; az északi mindenesetre épebben maradt meg a másiknál. Bordás keresztboltozata sarokoszlopokból indul és rozettás zárókőben végződik, és feltűnő, hogy e kis helyiség bordái erősebbek, mint a kápolna bordái. Egy kis oltár, kis falifülke (a szentség őrzésére?) és a reneszánsz idején kialakí-