Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)

Textíliák

Simor prímás aranykelyhe. A bécsi Anders cég munkája, 1876

Neoreneszánsz

Simor prímás aranykelyhe. Talpa kerek, felfelé kisebbedő gyűrűkből tevődik össze. Gombja vázaidomú, áttört kosarát kalász- és szőlőfürtmotívumok, az egész kelyhet pedig zománcberakás és számos drágakő díszítik. Aranyból készítette a bécsi Anders cég 1876-ban, Lippert tervei szerint. Magassága 27 cm.

Szecesszió

A gyűjtemény egyetlen ilyen stílusú ötvöstárgya egy úr mutató. A kerek ostyaszekrényt leveles, liliomos dísz veszi körül. Talpa

Úrmutató. J. Heus hollandiai ötvösmester munkája a századforduló tájáról

és gombja nem tipikusan szecessziós. A hollandiai Haarlemben készült a századfordulón, J. Heus műhelyében. Magassága 64 cm.

Modern törekvések

Koronázási kehely. Talpát, amely négy angyalon nyugszik, négy hatalmas topázkő ékíti. Gombja elefántcsont, kosarán négy zománckép, körülöttük pedig kalász- és szőlődíszek kaptak helyet. Stílusa egyaránt tükröz historizáló és újító törekvéseket. A kelyhet Csernoch prímás rendelte meg 1916-ban a Budapesten dolgozó svájci ötvösnél, Richard Zuttnál, éspedig az utolsó magyar király, ív. Károly koronázására. Magassága 31 cm.

Kongresszusi kehely. A lapos talpat és kosarat karmos dísz veszi körül, az elefántcsont szárat kalász- és szőlőmotívumok díszítik. Gombja lapított, hengeres test. A kelyhet a főkáptalan rendelte meg az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus tiszteletére, Megyer-Meyer Antal budapesti ötvöstől. Magassága 26 cm.

TEXTÍLIÁK

E téren két műfajban gazdag az esztergomi kincstár: gótikus miseruhákban és a 18-19. századi, komplett főpapi ornátusokban. Az ornátusok magukban foglalják a miseruhát (kazulát), a palástokat, a püspöksüvegeket, a dalmatikákat (a szerpapok ruháját), a stólákat, a manipulusokat (kézelőket), a ke- helytakarót és a gremiálét (térdtakarót); a 19. századig használták a liturgikus harisnyákat és cipőket, a 11. Vatikáni zsinatig a kesztyűket is.

A középkori miseruhák anyaga általában mintás brokát, amit leginkább Itáliából, főleg Firenzéből, Milánóból és Velencéből szereztek be. A ruhák legtöbbjét itthon varrták és hímezték, a leírásban csak az ettől eltérő eseteket jelzem. Magyarországon nagyon kedvelték a plasztikus, apró gyöngyökkel kirakott hímzést, és tudunk középkori miseruhahímző céhekről. A liturgikus ruhák méreteire - azok egyénre szabott mivolta miatt - itt nem térünk ki. Megjegyzem