Balogh Albin: Vezető az esztergomi régészeti múzeumban (1941)

emberséges használatáról tanúskodik szemben a nyugati népektől átvett roncsoló és szinte ki- húzhatatlan nyílvasakkal. A könnyű lovassági kard helyett már Kálmán korában az egyenes, kétélű kard jön divatba, mely azonban más alakú, mint a honfoglaláskori ú. n. normann típus. — A sarkantyúk eleinte a karolíngi formát módosítják s az Anjou-korig szögletes vagy gömbös hegyben végződnek, csak később terjednek el a taréjos sarkantyúk.

A honfoglalás korából való szép anyagot nyújt egy tábla telve szobi sírokból kiásott ékszerekkel s egy másik, mely Bajótról mutat be szép aranyozott csüngőket és karperecét. Dö- mösről és Dorogról karperec, nyákperec, gyűrűk, haj szorítok gyűjteményét találjuk meg s mellettük ugyancsak aranyozott lószerszámdíszeket, melyekről csak azt tudjuk, hogy Esztergom megyéből valók. Esztergom városából két fehér színű érdekes agyag pohár áll itt, egy vörös edényke pedig zablákkal Ludányból került a múzeumba.

A XVIII. szekrényben folytatódnak az Árpádkori leletek, különösen az esztergomi vasútállomásról, Szentpálfalváról, Pusztavadácsról : gyöngyök üvegből és karneolból, karperecek, gyűrűk, haj szorítok, van két csíptető, három mérleg. A nyakláncok között különösen érdekes egy esztergomi gyermekleány üveggyöngy nyaklánca Péter dénárjával s egy másik nagyobb üveg és karneoldarabokból, köztük az egyiken a keresztnek érdekesen formált alakjával. —■ Változatos anyagot és alakokat mutat egy orsó- gombsorozat is. — Érdekesek a csontkorcso