A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

visszaoldott, fönn ép szkalenoéderekkel, a bal oldalon inkább rostos szerkezetű. A gömbfülke alján felülről lefele vastagodó kalcitos kéreg borsókövekkel, ill. a bal oldalon egy kis üregben aragonittükkel borítva. Az alsó harmadban egyre vastagodó fehér, mikrokristályos gipsz bevonat van. A fülke alját mállott fal-anyag pora borítja, belőle vastag, tömeges, nagykristályos gipszdarabok kerültek elő, de ilyenek a falon nem találhatók. A bal oldalra nyíló szűk bejáratú 0 60 cm-es gömbfülkében hasonló szerkezetű a fal ásványkérge, de egy repedésből 1-2 cm-es limonit lemezek állnak ki. Vastagságuk 0,5 mm-es, de nem nagyon törékenyek, sósavra alig pezsegnek. Visszatérve a Főaknába, 60 cm-es lelépés után, annak jobb oldalán erős oldás nyoma, talán recens vízbefolyás jele. Alatta alacsony átbújó jobbra, a Kacsa fölötti nagy kupolába. Ennek alján csapadékos időben gyakran pocsolya gyűlik fel. Ez a jobb oldal végig erősen porló, benne jól láthatók a mikrorepedés-hálózat kalciterei. A bal oldal viszont végig kalcitos, borsóköves, tüpamacsos bevonattal borított. Az aljzat is széttaposott ásványkéreg, főleg borsókő. A Kristály-fülke folyosó bejárat alatt vékony, talán vízfolyásból származó réteges üledékkel kitöltött öregecske nyílik. Az üledék kalcitpor, belőle helyenként, visszaoldott tömött kalcitrétegek állnak ki, eléggé bonyolult, nem egyirányú rétegsorokkal. A második létrás Kereszt-hasadék fölött a bal (Ny-i) oldalon két 0 1,2 méteres és egy 0 60 cm-es gömbfülke ferde, vörösre színeződött rétegsorokat tár fel. A rétegek mintha hajszálvékony kalcitlemezekkel lennének elválasztva. Az egész formációt két vörös és sárga agyaggal, kitöltött repedés szeli át. A repedésekből kitüremkedik az agyag. A sárga kenődő, a vörös, limonitos kemény, rugalmas. Ennek felületén és néhol az élén is fehér, mikrokristályos hintés, illetve kéreg, ami sósavval kalcitnak bizonyult. A fal-anyag nagyon erősen mállott, talán itt a legjobban megbontott az egész barlangban. A lejjebb levő kis benyúló fülke mennyezetéből 0 20 cm-es kör keresztmetszetű kürtőcske indul felfelé, kb. 50 cm hosszú. Egy málló falú kb. 40 cm 0-jű gömbfülkébe vezet. A kürtő fala kalcitos bevonatú, alján tenyérnyi helyen boxwork, majd hasonló területen fehér, 1-2 mm vastag gipszkéreg. Az egész környezet hasonló ásványos bevonatú, itt-ott vékonyabb-vastagabb gipsszel. Az aljzat kőtörmelék, valamilyen kisemlős ürüléke is előfordul rajta. A Kereszt-hasadék fölött hátul néhány 0,5-1,5 m 0-jü gömbfülke, felül málló fallal, alul széttaposott, kormos, poros borsókő, kalcit és tüpamacsos aragonit bevonattal. Egyes tisztább sarkokban mintha kalcittal keveredett gipszkéreg is lenne, amely sósavra kevésbé, de pezseg. A Kereszt-hasadék 2,5 m mély, K-DK-Ny-DNy irányú lejős aljzatú járat, melynek északi oldalán létra van beépítve. A létrával szembeni permen, egy 2 m hosszú, 60-80 cm vastag bezuhant kőtömb fekszik. Fölötte és mögötte gömbösen oldott falfelületek, aljuk aragonitos, gipszes ásványkéreggel. A kőtömb fölött a mennyezeten a későbbi korrózió miatt nehezen ismerhető fel egy közel vízszintes sík, ahonnan a kőtömb leválhatott, és kb. 1,5 m zuhanás után 90 fokot elbillent. Egyik végén egy kiálló rész beékelődött egy mélyedésbe, és így ált meg. A tömb hátsó részén látszik, hogy valaha ott illeszkedett a plafonhoz, de egy limonitos repedés mentén attól elvált és ezért zuhant le. Érdekessé csak azért válik a dolog, mert a szikla bal oldala gömbhéjasan oldott felületét visszaoldott kalcitkéreg vonja be, jobb oldalán viszont a mellette és alatta levő, környezethez hasonló aragonitos kiválás van, ami még a leszakadás előtt rakódott le. A lezuhanás után viszont az alsó részt cukorszövetü gipszkéreg borította be, ami már egybefüggő réteget alkot az aljzaton és a kövön. Most már csak a gipszkiválás idejét lenne jó meghatározni, s tudnánk mikor esett le a kő. A szikla alatti északi hasadékfal felső része viszonylag tisztán maradt felületén kalcit és gipsz bevonatok vannak egymáson és keveredve. Vannak tűs gipszek, és a gipsz alatt „szivacsos" (talán vázkristály-halmaz) kalcit. Előfordul, hogy a gipszre aragonittük nőttek, legalább is sósavra erősen pezsegnek. A cukorszövetü gipszkéreg vastagsága 2-3 mm, de a letört helyeken néhol úgy látszik, mintha rostosán belenőne az kalcit vázkristály szerkezetébe. 91