A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

vízszintes hasadék, vörös kalcitos, agyagos bevonattal, de az üregképződés korróziós hatásának semmilyen nyoma sincs. A bal oldalon 3 cm-es méretű oszlopos kalcit, mögötte a kisebbik gömbüst-rész alján megjelenik a mikroboxwork, alul borsókövei, felül apró aragonittűkkel borítva. Mellette 15 cm-es kalcitlemez-híd melyet szintén tűs és borsókás réteg borít. A Felső gömbfülkesort hatalmas, 4 m-nél nagyobb átmérőjű kettős kupola zárja. Aljzatát a már említett üledékes rétegsor alkotja, fala porló, főtéjét széles nyitott repedés járja át. Ide torkollik a felszínről a Denevér-bejárat leszűkített hasadéka. Már itt célszerű részletezni a barlang középső és felső j .iratainak néhány jellemző formai elemét. A korai leírásoktól kezdve (JAKUCS 1946.-előadás kézirata) helyi jellegzetességnek tekintik, hogy a gömbfülkék fala ránézésre szilárd, tömör mészkő képét mutatja, de érintésre több cm mélységig szétbomlott laza pornak bizonyul. A porlás megtévesztésig hasonló a dolomitban ismerthez, hiszen először szögletes darabkákat vélünk felfedezni, amelyek azonban a dolomitpornál finomabb, lisztszerü anyaggá esnek szét. Jobban megvizsgálva ezt a mállott falat szembetűnik, hogy a kőzetet átjáró 0,5-2 cm sűrűségű vékony, sokszor kapilláris méretű kalcitérhálózat épségben megmaradt a kőzetet elporlasztó folyamat során, s ez okozza hogy látszólag szögletes darabkákra hullott a kőzet. Mivel azonban a kalciterek nagyon vékonyak, érintésre halk ropogással porrá törnek, a közrezárt por is széthullik. Ez a méhsejt-szerkezet eredményezi, hogy a teljesen szétbomlott fal-anyag mégis a helyén marad, még a főtében is. Persze ez is viszonylagos. Ismerünk arra alkalmas helyeken több dm vastagságban felhalmozódott, a falakkal azonosan, tisztán CaCCh por anyagú réteges aljzat-kitöltést, s fölötte még mindig több cm vastagságban porlott a gömbkupola fala (Ferde-terem, Oldalkürtő). Ehhez a szerkezethez kötődik az általam mikroboxworknak nevezett ásványtársulás. A gömbfülkék keresztmetszete szinte mindenütt úgy alakul, hogy a gömb felső fele mállott, porló, olykor vékony kalcit „ragasztóval" bevont (ami mögött ugyanúgy porlik) míg „deréktól" lefele egyre vastagodó ásványkéreg borítja. Ennek meghatározó eleme a fent ismertetett kalcitér-hálózat, ami lefele 1-3 cm-es sűrűségű, a rárakódó bevonat miatt egyre markánsabb boxwork alakot ölt, s erre felülről lefele vastagodva további kalcitkéreg, borsókő vagy 2-10 mm-es tűkristály bevonat rakódik. Ez addig fokozódhat, hogy már csak vastag, 5-10 cm-es „karfiol" réteg látszik a fülke alján. Ezt a borsókőtűpamacs-karfiol formájú társulást hagyományból jobb híján-bár ásványtanilag nyilván helytelenülaragonitnak tituláljuk. A különös az, hogy ilyen gömbfülkék egymás fölötti sorában minden gömb ugyanezt mutatja, az alul levők mindig porló, ásványmentes vagy csak vékony kalcitkéreggel „stabilizált" felső résszel csatlakoznak a fölöttük levő vastagon bevont aljához. Ez a keresztmetszet csak a kürtőket záró legnagyobb kupoláknál hiányzik, ott nincs se boxwork, se ásványbevonat. Mikroboxwork a Kristály-termi bejárónál 85