A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

az évben elkészítette a barlang 3D-s gipszmodelljét (1. ábra). Kutatásaikról először előadásban számoltak be a Magyarhoni Földtani Társulat ülésén, ennek írásos anyaga is rendelkezésre áll (VENKOVITS I. 1946). Az eredmények, illetve a barlang vázlatos leírása több publikációban látott napvilágot (JAKUCS L. 1946, JAKUCS L. - KESSLER H. 1962). Jakucs L. a barlangot a hévizes genetika prototípusaként említette, s O volt az első, aki a barlang keletkezését, illetve a gipszképződmények kialakulását Venkovits ötlete alapján (JAKUCS 1959) a kénsav szerepének tulajdonította. A gömbfülkék porló falának kialakulását aragonit kiválással, illetve annak kalcittá alakulása közbeni térfogatváltozása során fellépő porlódásnak tulajdonította. Sajnálatos, hogy az ásványtani elemzések adatszerű eredményei nem kerültek publikálásra, s a barlangról csak általános leírásokat közöltek. Későbbi ismertetések ezeken a leírásokon alapultak (KOCH 1985, KORDOS 1984.). A továbbiakban többen is vizsgálódtak a barlangban, ezekről azonban csak szórványadatok kerültek közlésre. MIKSA M. (1955.) a kalcittelérek alapján 3 kiválási fázist különített el, csökkenő kiválási hőmérséklet mellett. NÁDOR A. (1990.) néhány elemzést közölt az itt található ásványokról. A barlang kialakulása, genetikája nem került kidolgozásra, csak részletes állapotfelvétele történt meg (KRAUS 1988). Ez a helyzet állt fent 2002-ben is, amikor a "Magyarország fokozottan védett barlangjai" című könyvben a barlang ismertetője (TAKÁCSNÉ BOLNER K.) a feldolgozatlanság következtében csak általános említéseket tudott tenni. A szűkebb terület földtani, karszt-fejlődéstörténeti vizsgálata ugyancsak hézagos volt. Részletes földtani vizsgálatok szinte kizárólag a közeli Lencse-hegy térségében folytak fúrásos kutatással kiegészítve, ahol ezek eredményeként szénbányászat is beindult. A hegy térségében csak 10000-es méretarányú térképezést végeztek (NAGY 1964a,b. 1966.,, 1982.) melynek eredményei nyomtatott térképen láttak napvilágot (NAGY - SIPOSS 1969). A Strázsa-hegy paleokarsztjairól csak említés szintű közlések kerültek publikálásra (SÁSDI 1991, 2001), illetve lokális, paleokarsztos jelenségekről számoltak be (VERESS 2005). 3. Földtani környezet 3.1. Rétegtani felépítés A Strázsa-hegyek területen és környezetükben ismert legidősebb kőzet felszínen és felszín alatt az egykori trópusi tenger vizében karbonátplatformon képződött felső-triász dachsteini mészkő. Ennek "B" (algagyep) és "A" (paleotalaj) tagozatai egyaránt ismertek, a "C" szint Megalódusos rétegek - nem láthatók. Felszínen és a barlangban több helyen tanulmányozhatók az algalaminites "B" szint rétegei, míg a paleotalajos "A" szintek-néhol hullámzás által felkevert tömbjeivel-jelenleg csak a barlang felső szintű járataiban figyelhetők meg. A kémiai vizsgálatok szerint (1 .táblázat) ezeknek a szinteknek az anyaga csak hematittal szennyezett mészkőnek tűnik, az RTG eredmények szerint (2. táblázat) nagyon kevés agyagásvánnyal. Számos helyen a laminites-onkoidos rétegek hullámzás által felszaggatott tömbjei alkotják a kőzet anyagát. Itt teljesen rétegzetlen, máshol a rétegek dőlése általában ÉK-i, a dőlés szöge 30° körüli. A mészkő általában üde, fehér-világosszürke színű. A barlangban porlott változata is megfigyelhető, mely sok helyen szürkés, sárgás mállott felszínű. A Strázsa-hegy területén fiatalabb mezozoós kőzetek nem fordulnak elő. Jura üledékek (Hierlatz Mészkő F., Tölgyháti Mészkő F., Lókúti Radiolarit F. Pálihálási Mészkő F., Szentivánhegyi Mészkő F.) felszínen legközelebb az Öregszirten fordulnak elő, fúrásokban az Esztergom 61. és 80-as számúakban harántolták (KORPÁS 1998). Kréta üledékek (Berzseki Márga F.) a Strázsa-hegytől É-ra, csak fúrásokban váltak ismertté (E-61., E-80., E-91). A Strázsa-hegytől KÉK-re az előzőekben már idézett földtani leírások szerint az alaphegységre települve középső-eocén édesvízi-csökkent-sósvízi- kőszenes rétegsorozat 68