A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A barlang tudományos dokumentumai

A barlangok első csoportjába azokat sorolja a tanulmány, ahol a vulkanikus hatás egyértelműen kimutatható. A hőmérséklet-mérő ásványok jelenlétével, a vulkán által szállított elemek kimutatásával és a kalcit és egyéb kristályok izotóp összetételének vizsgálatai során nyert eredmények jellemzik e barlangokat, ide sorolva a Sátorkőpusztai-barlangot is. Ezekben a típusokban a zárt cellában áramló melegvíz a karsztos kőzet tektonikus hasadékai mentén járatokat, örvényüstöket, a felsőbb szinteken esetleg gömbfülke-sorozatokat alakíthatott ki, a tektonikus repedéseket hévizes eredetű, jellegzetesen magas hőmérsékleten képződő ásványok tölthetik ki. Lengyelországi példa alapján a boxwork előfordulásokat a hévizesség bizonyítékának tekintik. Leszögezi, hogy a Sátokőpusztai-barlang alsó nagy termében a falakon és a mennyezeten boxwork alakzatokat tartalmazó omlásos breccsanyomokat találni. A tanulmány leszögezi: „A kőzet, amiben a barlang kialakult, felső-triász, kemény, nem omladékos, dachsteini mészkő. Igen nehéz tehát elképzelni, hogy viszonylag alacsony hőmérsékleten és nyomáson széttöredezne. Ez csak akkor következne be, ha a kőzetet előzőleg különféle oldatok más felpuhították, hidroterálisan felbontották. Mivel ez a dachsteini mészkő eredetileg kemény kőzethelyenként porlódó részekkel, ami lokálisan elősegítette a breccsásodást - elsősorban a magas hőmérséklet és nyomás alatt létrejövő töredezés és a túlfűtött gőzök okozta omlásos breccsa alakulhatott ki benne. Mind a Sátorkőpusztai-, mind a Bátori-barlang legjellegzetesebb formái a gömbfülkék, amelyek a melegvíz és a hidegebb kőzet érintkezésekor, szabad vízfelszín kialakulásakor keletkeztek. (Müller, 1974), esetleg magában a vízben kialakuló konvekció hatására. A gömbfülkék nagysága valószínűleg a kőzet minőségétől ill. állékonyságától is függ, de erre még nincsenek megfelelő adataink. Ennek vizsgálata további munkát igényel. Legnagyobb valószínűséggel a gömbfülkék kialakulásában a hévíz oldóhatás -szintjének és a felette elhelyezkedő fedőkőzet vastagságának aránya lehet jelentős. Vagyis minél vékonyabb a fedő, annál nagyobb a hőmérsékleti különbség a melegvíz és a hideg fal (kőzet) között, és ezáltal annál gyorsabb a kondenzvíz kiválása, tehát nagyobb az oldás mértéke, vagyis nagyobb átmérőjű gömbfülkék alakulhatnak ki. A hévizes barlangok ásványkitöltésének milyensége is bizonyíték lehet a hévizes eredetre, pl. a barit jelenléte. A Sátorkőpusztai-barlangban gazdag gipszkiválásokat figyelhetünk meg." Kordos László: Magyarország barlangjai (1984) könyvében külön fejezetben írt a Sátorkőpusztai-barlangról. A barlang felfedezéseinek rövid ismertetése után az azt kezelő Kadic Ottokár csoport 1959óta végzett tevékenységét ismerteti, akik a barlang főjáratait megtisztították a törmeléktől és lezárták, a barlang előtt táblát helyeztek el. A csoport már 1959-től kiserletet tett a barlang gyógyászati hasznosítására is, valamint rendszeres feltáró munkát végzett a további járatok felfedezése érdekében, nem túl sok eredménnyel. Megemlíti, hogy a közelben lévő Srázsa-hegyi barlangban is folyt a feltárás, amelyet 1962 augusztusában siker koronázott. A barlangban folyó munkálatok ismertetése után a barlang jelentőségéről olvashatunk a könyvben: „A Sátorkőpusztai-barlang nemcsak különleges ásványai miatt nevezetes, hanem e képződmények s a barlang egész arculata a hévforrásos barlangkeletkezés legtisztább monogenetikus prototípusának tekinthető. Jakucs László tanulmányai szerint a barlangjáratok térbeli elrendeződése a kőzetösszlet belsejében valamilyen bokor ágaihoz hasonlítható. Szinte gyöngy füzér szerűen számos kisebb-nagyobb, szabályos gömb alakú üreg kapcsolódik járatokká ebben a barlangban. Jakucs László szerint ezek a gömbfülkéknek nevezett képződmények kialakulásukat annak köszönhetik, hogy a teljes vízelborítás miatt a korrózió és az egyéb 46