A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A barlang tudományos dokumentumai

Kéziratként kaptuk meg „Kutatóúton világhírű barlangokban" címunkáját, amelyben kissé rövidebben, de újból felidézi a barlang első bejárásakor tapasztalt élményeit. Szövege megegyezik az előző munkáéval, ugyanúgy, mint az 1962-ben megjelenő „A barlangok világa" című kötet, amelyet Jakucs Lászó Kessler Huberttel együtt adott ki, valamint az 1993-ban megjelent „Szerelmetes barlangjaim" című munkáé, amelyben az idős kutató újból felidézte a felfedezés időszakában tapasztalt élményeket. Bár Jakucs Lászlónak ezt követően voltak ennél jelentősebb kutatási eredményei, de az a tény, hogy évekkel később többször is végzett elemzéseket a barlang formavilágával, kialakulásával, a tapasztalt egyes jelenségekkel kapcsolatban, azt bizonyítják, hogy életének egyik meghatározó élménye volt megismerkedése a Sátorkőpusztai-barlanggal. Dr. Jakucs Lászlónak ez a tanulmánya meghatározó volt megjelenése idején, s a benne lefektetett elveket a későbbi szakemberek legtöbbször alapul tekintették újabb kutatásaik során, idézve megállapításait, elemzéseit, genetikai alapelvként kezelve meghatározásait, amelyek többsége ma is segít a hidrotermális jelenségek elemzésénél. A Karszt és Barlang folyóiratban (1977. I-II.) publikálta, dr. Jakucs László „A magyarországi karsztok fejlődéstörténeti típusai" című tanulmányát. A munka a magyarországi karsztvidékek sokrétű formakincsét jelenségcsoportonként tárgyalja. Jellemzi a fontosabb karsztosodási fázisokat és kimutatja azok morfológiai jellemzőit. Kihangsúlyozza a tektonikus preformáció nagy szerepét, s rámutat, hogy a hozzá kapcsolódó hidrotermális tevékenység a felszínen és a felszín alatt karsztjelenségek egész sorát hozta létre. A magyarországi karsztok típusainak elemzése mellett, a tanulmány második fejezetében a hidrotermális karsztjelenségeket mutatja be. A hidrotermális karsztjelenségek - hévizek, hidrotermális barlangok, dolomitporlódás, kovás sziklatornyok, forrásmészkő lerakódások példáit sorolja fel. Leszögezi: "Aktivitásuk időszakától függetlenül ide tartoznak azok a barlangok, amelyeknek az üregrendszerét a mélyből érkező meleg, vagy forró hidrotermák vizei, esetleg gőzei hozták létre: részben közvetlen oldás (korrózió), részben pedig az oldatok által átjárt anyakőzet vegyi átrendezése (preparálás), illetve kimállásra való előkészítése útján." Elemzései során a Sátorkőpusztai-barlangot a hévforrásos barlangkeletkezési mód legtisztább „monogenetikus prototípusaként" jelölte meg, ahol nem rendezték át a járatokat későbbi tektonikus vagy patakeróziós hatások, valamint ásványkiválásait is leggazdagabb előfordulásként ismerjük. 41