A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A Sátorkőpusztai-barlang feltárásának története

Helytörténeti munkái között megtaláljuk a barlanggal kapcsolatos eseményeket is. (Pick József.: A dorogi turistaság) Egyik írásában elmondta, hogy két éven keresztül-1947. őszétől 1949. nyaráig a csoport tagjaként sok alkalommal vezetett a barlangban látogató csoportokat. Magnetofonos beszélgetésünk során első sorban a barlang nagyfokú rongálásának eseményeit próbáltuk pontosítani visszaemlékezéseiből. Korábbi írásos elbeszéléséből idézek: „Sajnos részese voltam annak a látványnak is, amit a barlang rombolásában okoztak (T.i. a tábori laktanyában állomásozó katonaság). Mindig félve közelítettük meg (a barlang ajtaját), hogy vajon milyen látvány fogad. A légóajtó (erős páncél) majd minden esetben felrobbantva. Egy napon, mikor az ajtót ismét felrobbantva találtuk, és sok cseppkő törmelékkel volt felszórva az út is, sejtésünk beigazolódott. Az idő tájt tartott szemlét az Esztergom-tábori páncélos egységnél Farkas Mihály honvédelmi miniszter, és valaki kitalálta, hogy a laktanya dekorálásához a barlangból cseppkőoszlopokat, kristályokat használjanak fel. A barlang legféltettebb képződményeit, oszlopait, figuráit felrobbantották, és amit tudtak, elvittek. De nem csak az oszlopokat pusztították el, hanem a robbantás hatására a mennyezet gyönyörű aragonit bevonata a földre zuhant és egy sáros agyagbarlanggá változott a csodálatos csillogású csodabarlang. Valamennyien ott álltunk, és torkunkat a sírás szorongatta. Nem tudtunk szóhoz jutni a fájdalomtól ... Próbáltunk úgy rendet tenni, hogy utakat jelöltünk ki és a több helyen a plafonról lehullott aragonit táblákat megfordítottuk és így egy kicsit kifehéredett a barlang, de hol volt ez fogható az eredeti szépséghez..-Később, mivel ezek mozgathatók voltak, el is tűntek szinte az utolsó darabig." Határtalan volt a pusztítás a barlang legszebb belső termében, s ezt a pusztítást jóvátenni többé senki sem tudta. Felelősöket találni nem lehetett, s a helyzet azóta sem változott. Az sem javított a körülményeken, hogy „leletmentést", gyűjtést végezetek a barlangban az ásványok legszebbjeiből, a falakról a Nemzeti Múzeum munkatársai az ásványtár részére. Az ötvenes években- úgy ötvennégy végétől-elfogyott a dorogiak türelme, kitartása is, a folytonos felnyitások miatt a barlang évekre gazda nélkül maradt. A magyar honvédséget 1957 tavaszától szovjet páncélosok váltották fel, akik tovább bővítették a laktanyákat, s a környező terepet Esztergom felől lőtérré jelölték ki a páncélosok részére, a Nagy-Strázsa-hegy előtti oldalon és a hátsó részen harckocsizó gyakorlótér létesült. A nyitva álló barlangba az ment be, aki akart. S akadtak látogatók szép számmal, hiszen a barlang tudományos értéke nem szűnt meg, ásványai páratlan értéket képviseltek ezután is, de a látvány... Akik korábban jártak benne, szomorúan látták a pusztítás nyomait, de akik ezután ismerkedtek meg vele, továbbra is, így megcsonkítva is egyedülállónak találták. 16