A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - Ásványtani vizsgálatok a Sátorkőpusztai-barlangban

Oldási vizsgálat A barlang környékéről látszólag tiszta Dachsteini Mészkövet gyűjtöttünk. A mészkövet összetörtük és lemértük. 840 g-ot oldottunk 10%-os ecetsavban, hogy a benne megtalálható, gyenge savakban oldhatatlan ásványfázisokat kinyerjük a kőzetből. Ezalatt az oldat pH-ját 4 körül tartottuk. Az így nyert oldási maradék tömege 0,8 g, mely a savazáshoz bemért mészkő tömegének 0,1 %-a. Ezután sztereomikroszkóp alatt vizsgáltuk, kis részét pedig röntgenpordiffrakciós vizsgálatra adtuk le (ezt a Röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok fejezetben az S050604/7-es mintánál tárgyaljuk). Az oldási maradékot sztereomikroszkóp alatt vizsgálva apró, töredezett, átlátszó szemcséket láttunk. Feltételezésünk szerint ezek kvarctöredékek, és ezt a röntgen-pordiffrakciós vizsgálat is alátámasztotta. Emellett láttunk nagy mennyiségben vörösesbarna, kocka alakú szemcséket (6. ábra). Ennek a vizsgálata a későbbi kutatás feladata. Elméletünk szerint itt a Dachsteini mészkő szórtan tartalmazott piritet, mely a barlang oldódásával egy időben oxidálódott, és hematit lett belőle. Csiszolatok leírása S050604/3 A forrás melletti rétegekből gyűjtött kőzetet világos és sötét rétegek alkotják (a mikroszondás vizsgálat során dolomitnak bizonyult). A csiszolat a rétegekre merőleges metszetben készült, így jól látszanak az eltérő színű sávok, és a dolomit repedéseit kitöltő gipszkristályok. A csiszolat szélén kalcitszemcsék figyelhetők meg, ezek keresztezett nikolok között egyszerre oltanak ki. A választ, hogy mi okozza a dolomitsávok eltérő színét, a mikroszondától várjuk. S050604/2 A forrással szemben levő rétegsor tetejéből készült a csiszolat. Benne erős sávozottság figyelhető meg. Mivel a rétegek nagyon aprókristályosak, polarizációs mikroszkóppal nem sikerült benne ásványokat meghatározni. A választ, hogy milyen ásványokból áll, a röntgenpordiffrakciós vizsgálattól várjuk. A csiszolatban található egy szemcse, aminek alakja a piritre jellemző, ám áteső fényben áttetsző, vöröses. Ráeső fényben a szegélye fakósárga színű, míg közepében vörösessárgás belső reflex figyelhető meg. A pirit könnyen átalakul goethitté és hematittá (Kubovics, 1992), így a rozsdabarna-vörösbarna átalakulási termékeket pirit utáni pszeudomorfózaként értékelhetjük. 132