A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - Ásványtani vizsgálatok a Sátorkőpusztai-barlangban

Elvégzett vizsgálatok A barlang fejlődéstörténetének feltárásához nyújt segítséget az ott található képződmények és ásványok vizsgálata. A mintákat a barlang teljes területéről gyűjtöttük, és a gyűjtési helyekről fotódokumentáció is készült. A mintákat leírtuk makroszkóposán, és mikroszkóp alatt is vizsgáltuk. Több mintából készült vékonycsiszolat. Ahol a meghatározás a csiszolat alapján nem volt egyértelmű, röntgen-pordiffrakciós vagy elektronmikroszondás vizsgálatokat végeztünk. 17 röntgen-pordiffrakciós felvétel készült, elektronmikroszondás vizsgálatra pedig 4 csiszolatot készítettünk. Emellett több vékonycsiszolat készült petrográfiai elemzésre. Képződmények osztályozása A Sátorkőpusztai-barlangban háromféle kiválástípust különböztethetünk meg. Az első csoportba soroljuk a barlangképződés előtt, a mészkő repedéseiben és paleokarsztos üregeiben kivált ásványokat. A második csoportba soroljuk azokat a képződményeket, melyek feltehetőleg a lentről feláramló melegebb vizekből váltak ki, vagy ezen vizek oldó hatása nyomán dúsulnak fel. A harmadik csoportba soroltuk-mely egyben a legfiatalabb képződményeket tartalmazza-a fentről leszivárgó vizek eredményeként létrejött kiválásokat. Az első csoportba soroljuk a mészkő repedéseiben található agyagásványokat, a pirit utáni hematit és goethit pszeudomorfózákat és kalcitot. A második csoportba sorolható a barlangi képződmények nagy része. Feltételesen ide soroljuk a gipszet, a kalcit több generációját, a falakon helyenként dúsan kivált borsókövet, a dolomitréteget a barlang alján, és a barlangi kitöltésként megtalálható agyagásványokat. A harmadik csoport a legszegényebb, hiszen ide csak a fentről beszivárgó vizek eredményeként létrejött cseppkövek kalcitját sorolhatjuk. A barlang kialakulásának folyamatossága miatt ezeket az ásványokat és kiválásokat nagyon nehezen lehet elkülöníteni, függetleníteni egymástól pedig egyáltalán nem szabad. A genetikai helyett ezért itt az ásványrendszertan szerint tárgyaljuk a leírt képződményeket. Eddigi vizsgálataink alapján 4 osztályba sorolhatóak az ásványok. 1. Szulfátok - GIPSZ A gipsz az egyik legnagyobb tömegben előforduló ásvány. Nagyon változatos megjelenési formákban lelhető fel a barlang egész területén. Megtalálhatjuk csillogó bevonatként a falakon és kisebb-nagyobb üregekben vékony tűkként, néhol pedig fatörzs vastagságú oszlopokként (már csak maradványok), melyek nagy mennyiségű karbonátot is tartalmaznak. 2. Karbonátok - KALCIT A kalcit, a barlang másik gyakori ásványa, szintén sokféle formában jelenik meg. A kalcit végigkíséri a fejlődési folyamatot, hiszen a mészkő repedéseiben is megtalálható és cseppkő 130