A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

főtéje van, mint a K-i részben lévőknek. Pedig ott ebben az abszolút szintben még gazdag boxwork és ásványkiválás a jellemző. (A felső zóna óriás kupolái is különböző szintekben keletkeztek. A lényeg, hogy feláramlás végén helyezkednek el.) A Ny-i és D-i teremfal mentén gyakoriak az erősen korrodált magasba nyúló hasadékok, melyek jelentős víz beszivárgási pontok. Ezek környezetében recens cseppkövesedés és huzatborsókő kiválás folyik. Középen a Forrás fölött különösen feltűnőek az ősi üledék-felhalmozódás nyomai, a szürke réteges dolomit és a vörös kalcit telepei. Ilyen szürke dolomitokat már VENKOVITS is említ 1946-os előzetes beszámolójában. Mindkét teremrész aljzatát a korábbi feltárási kísérletek bontási törmeléke fedi különböző vastagságban. Maga az agyagos-törmelékes kitöltés legalább 8 m vastag, a Kadic-szakasz ma már visszatöltött aknájának tanúsága szerint. A K-i teremrész aljzatában gipsz bevonatú szeptáriás üledékdarabok kerültek elő a törmelék alól, egykor beszáradt tó létére utalva. Az alsó zóna ásványanyaga eltér a felső részekétől, és a két teremrész is különbözik egymástól. Jellemző viszont hogy fentről lefelé haladva az ásványkiválás vastagsága növekszik. Először a mindkét részre jellemző kiválási rétegsort részletezzük. A legmagasabban lévő gömbüstök felszínén fehér színű vékony laza kalcitkéreg foltjai látszanak. Ha ez nagyobb felületű és lehúzódik az oldalfalakra, akkor egyre tömörebb, vastagabb, de legfeljebb mm-es. Az oldott kőzetfelszínt és az azt tagoló boxworkot ez a kalcithártya vonja be. Rajta apró, 1-2 mm-es borsókövecskék fejlődtek, különösen a boxwork élein. Erre a felületre vagy cm-es szögletes borsókő, vagy huzat-borsókő, vagy kalcit-szivacs és gipsz települ. A K-i teremrészben a kalcit szivacs csak csomókban fordul elő a gipsz alatt, a Ny-i részben vastag, tömeges előfordulásai vannak. Az alsó kalcitkiválás apró borsókő-halmazai között gyakorta előfordul a „pásztorbotnak" nevezett képződmény, amit korábban anhidrit eredetűnek tartottak megcsavarodott rostos formája miatt, de végül is karbonátnak bizonyult. A gipsz illeszkedése az alatta lévő rétegekre különleges. Sokszor nem érinti az alatta lévő felületet, nem is értjük, hogy mi tartja. Máshol, akár csak cm-ekkel odébb laza rostos szerkezetű réteg van a kemény felső gipszréteg alján, ez illeszkedik az alsó kalcit képződményekhez, de néha ez alatt is hézag maradt. Szélső esetben a Ny-i részben több dm-es üregek is vannak a vastag gipszréteg alatt. A boxwork felületére a felsőbb részeken közvetlenül is települ vékony gipsz, ott hiányzik a többi kalcitféleség. A általánosságok után a specialitásokból említünk példákat. A keleti rész feltűnő egyedi képződményei az „aragonit-oszlopok". Anyaguk lazán egymásra települő kalcit gömbhéjakból, apró borsókövekből, piciny lécekből és tűkből tevődik össze. A törmelékben talált kisebb darabokban központi cső is látszik. Eddig nem esett szó egy korábban a törmelékből előásott kőtömbről, melynek üregében 3-4 cm-es gipsz halszálkák tömege látható. Ez a tömb most a K-i fal kis üregében látható, de sajnos feltalálása óta is sokat pusztult. Kalcit-szivacs és gipsz keveréke gipsz-oszlop töredékében 124