A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A legújabb kutatások
Az oldalfalat egyre vastagabb gipszkéreg fedi, amely az aljzat irányába is lehúzódik. Annak alja rendszerint 5-10 cm vastagon rostos, de néhol ez hiányzik és ott a felső kemény kéreg 30-40 cm magasságú üreget hidal át. Az üreget alul és oldalt kalcit-szivacs sőt újabb gipszkéreg borítja. Az egyik ilyen üregben egy oda rendszeresen visszatérő kis patkósorrú denevér „lakik". A terem ÉNy-i sarkában szinte állandó vízszivárgás észh íhető. Az aljzatot kaolinos agyag fedi, a főtén a kalcit- szivacsra települt apró cseppkövek lógnak, környezetükben a huzatborsókövek is gyakoriak. A legbelső sarokban egy fél méteres hasadékzóna vezeti be a vizet. Nagy mennyiségű sötétvörös és sárga agyagot mos be magával. A víz egykisebb bontott üregbe folyik, azt is vörösre festi az agyag. A terem É-i végétől 4 m-re délre az addig 1,9 m magas főtébe egy ÉK-DNy irányú törés mentén kialakult oldott falú hasadék nyúlik fel kb. 5 m magasra. ÉNy-i falát kalcit-szivacsra települt 1-2 cm-es gipsz borítja. A letört részeken itt is a szokásos-hol rostosán tapadó, hol üreggel áthidaló-településforma tapasztalható. A főtében sürü boxwork, az elkeskenyedő legfelső részen a 15-20 cm-es gömbüstökkel hullámos felületen fehér kalcithártya foltok látszanak. Az É-i teremvégtől 4.5 m-re kezdődik az agyagkitöltésbe vágott lépcsősor, ami a forráshoz vezet. Fölötte a főte közel vízszintes. A lépcső teteje fölött 2 m magasságú, sárgás és fehér kalcit és kevés borsókő fedi. Ettől keletre a főtét nagy területen töredezett, breccsa szerkezetű kőzet alkotja. A kőzetblokkokat sárga kalcit fogja össze. A felület enyhén oldottnak tűnik, rajta foltokban borsókő és apró cseppkövek, néhol fehér kalcitkéreg látszik. A Ny-i falból kőzetblokk nyúlik be. Oldalát és alját huzat-borsókő borítja, elfedve a kalcitszivacsot. Alján kis cseppkőcsapok lógnak. Egy kis üregében ép, máshol visszaoldott gipsz fedi. A víz fölötte a főtébe nyúló több keskeny erősen korrodált falú hasadékból ered, bár az év nagy részében száraz szokott lenni. A teremrész itteni K-i lezárása a nagy pillér Mellette a főtébe nyúló kürtő egy vékony, de nyílt repedés mentén fejlődött ki. Falát vastag kalcit-szivacs, elvétve az aragonit oszlopokon észlelt gömbös héjak, majd nagyobb felületen gipszkéreg borítja. A kürtő É-i falán ez a gipsz egy „lefolyás" szerű sávban nagy méretű kristályokból álló szerkezetet mutat. Sajnos sok helyen sérült, a valaha lelógó végeket letörték. Elképzelhető, hogy azok a József-hegyiekhez hasonló, de jóval kisebb gipsz tőrök lehettek. A D-i oldalon fejmagasság fölött 10 cm-es ferde gipsz oszlopocska ívelődik át két kiálló csúcs között. A főtét apró boxwork borítja. A preformáló repedés környékét sárgás kalcitkéreg és rozsdaszínü limonit fedi. Kicsivel délebbre az egykori Kadic-szakasz 4x5 m-es aknája következik. Mivel ez a 70-es években kibontott alsó járat csak rövid ideig volt nyitott, sajnos nem volt alkalmam megismerni. A kutatásában résztvevők elmondása és a felmérés szerint 8 m mélységű fa ácsolattal biztosított 1 m x lm-es akna vezetett keresztül az omlásveszélyes törmeléken. Ennek alján keskeny, lejtős hasadékjárat nyílt Ny-i irányba, amely jókora kőtömbök között kanyargott. Falait és alját híg sár fedte, de helyenként ásványkiválások is előfordultak. 15 m mélységben elszükülve járhatatlanná vált. Mivel a törmelékben lévő akna keretácsolata mozgott, többször bedőlt, életveszélyessége miatt a korhadt ácsolat egy részének kibontásával hagyták összeomlani. Még a legutóbbi évekig is lejjebb-lejjebb roskadt a helye, veszélyeztetve a barlang látogatását. Ezért a kutatási engedélyben foglaltaknak megfelelően a belőle kitermelt és a Kővirágok-terme többi részét elcsúfító meddőanyag egy részével visszatöltése folyamatban van. A részben visszatöltött akna Ny-i oldalán a barlang mai legmélyebb pontján, kőből rakott támfal védelmében, egy áthajlás alatti beöblösödésben található a kis csepegő forrás. Vize egy Ny-i irányba mutató vörös agyaggal fedett falú hasadékból szivárog. Vízhozamát havi 113
