Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

BEVEZETÉS

pedig párhuzamosan műfajok szerint dolgozza fel műemlékeinket és műkincseinket. Egy másik sorozatot egyes kiváló műemlékeknek szántunk, ebből is megjelent két kötet, kettő pedig nyomásra vár. További tervünk a közönség és a nép széles rétegeinek szánt kis monográfiák kiadása, kevés szöveggel, több képpel. Elsőrendű feladatunknak tekintjük népünket ránevelni műemlékeink megismerésére, megértésére és szeretetére. A topográfia, helyrajzi lajstrom — melynek első kötetét most adjuk közre tulajdonkép ingatlan és ingó műemlékeink törzskönyve, minden munkánk, kiadványunk alapja. Tudományos rendeltetése mellett műemlékvédelmi és közigazgatási szempontból is fontos, nélkülözhetetlen munka. Az I. kötetet számos más fogja követni. A sokszázados pusztítás és pusztulás után is maradt annyi emlékünk, hogy lajstromunk több kötetet tegyen ki. A sorrendet az anyaggyűjtés lehetőségei szabják meg. Méltán kezdhetjük Esztergommal, mert Szent István szülőhelye, az Árpádok-korabeli székváros, a mostani főváros után műkincsekben és műemlékekben az országban a leggazdagabb. Az esztergomi topográfiának ez az I. kötete a Keresztény Múzeumot, a Régészeti Múzeumot, a főszékesegyházi kincstárt és könyvtárt öleli fel. A kötet érdekét és értékét eléggé kihangsúlyozza, ha megemlítjük, hogy a Keresztény Múzeum az ország leggazdagabb vidéki múzeuma, a kincstár világviszonylatban is az elsők közé tartozik, a könyvtár pedig, a kötetek számát tekintve, a vidékiek közt a második, a miniaturás kódexeket számítva pedig az első helyen áll. Topográfiánk pontosságra, lehető teljességre és tudományos hitelre törekszik. Az egyes tárgyakra vonatkozó lényeges adatokat, a mester vagy iskola megjelölését, tartalmi megnevezést, anyagot és technikát, méretet pontosan közli. A teljességet a jelentéktelenebb raktári anyag kivételével érti. A tudományos szempontokat nemcsak az adatközlésben, hanem a meghatározásokban és a bibliográfiában egykép érvényesíti. Nem törekszik kápráztató elnevezésekre, s az ilyen korábbiakat szigorú kritikával kigyomlálta. Vannak természetesen alternatív, vagy nem végérvényű, feltételes, esetleg csak irányadónak szánt atribuciói; ingadozásaira azonban éppúgy rámutat, mint az ellentétes véleményekre. Tárgyakként adtunk bibliográfiát, az egyszerű említéseket, vagy csak utalásokat azonban mellőztük; így is bő lett. Semmi sem válik a kötetnek nagyobb hasznára, mint a nagyszámú kép, laponként átlag egy, összesen 365. Az anyagot a festményeknél és szobroknál iskolák, az iparművészeti tárgyaknál anyaguk szerint, mindenkor időrendben csoportosítottuk. A kódexek is időrendben sorakoznak. A lajstromok az esztergomi gyűjteményeknek az 1944—45. évi téli és tavaszi ostromot megelőző állagát tartalmazzák. A fontosabb darabokat a harcok idején védett helyen őrizték, aminek folytán a gyűjtemények egészükben csak csekélyebb károkat szenvedtek, amelyeket azonban, topográfiánk teljessége érdekében, nem vettünk figyelembe. A lajstromozási munkát 1941-ben fejeztük be, s zártuk le a számba vett irodalmat is. A kötet kollektív munka eredménye. A Keresztény Múzeum bevezetését Gerevich Tibor, a Régészeti Múzeumét és a Kincstárét Lepold Antal, a Könyvtárét Tolnainé Berkovits Ilona írta. A képtár meghatározásai jórészt Gerevich Tibortól származnak Genthon István értékes közreműködésével. A Keresztény Múzeum iparművészeti tárgyait Csányi Károly (ötvösség, kerámia, szőnyegek) jegyzéke, a San Marco-gyűjtemény leltára és a gobelineket illetően Dutka Mária publikációja, a Régészeti Múzeum anyagát Balogh Albin és Lepold Antal kutatásai alapján írtuk le. A kincstár újabb leltározói és meghatározói Csányi Károly, Genthon István, Gerevich Tibor, Lepold Antal. Az érmek 2