Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

ELŐSZÓ

élén áll, az esztergomi kincstár világviszonylatban is jelentékeny, a főszékesegyházi könyvtár pedig miniatúrákkal díszített kódexeket tartalmazó könyvtáraink elsői közé tartozik. Az esztergomi gyűjtemények Simor János prímásnak, aki korának egyik legnagyobb mecénása, gyűjtője, művészettámogatója és templomépítője volt és Ipolyi Arnold besztercebányai, később nagyváradi püspöknek, a kiváló tudósnak köszönik elsősorban jelentőségüket. Számomra néprajzosnak különös öröm Ipolyi Arnoldról szólni, a kiváló gyűjtőről, aki Henszlmann Imrével megalapítója a magyar művészettörténetnek, de alapvetője korát messze megelőzve a magyar szellemi néprajznak is. Munkája, amellyel ezt az alapvetést elvégezte, a Magyar Mythologia (1854), a magyar tudománytörténetnek egyik standard műve. E munka megjelenésekor Toldy Ferenc írta róla: ,,büszkén állíthatjuk Ipolyi Arnoldot e tudomány Columbusai mellé

1'. Valóban Ipolyi munkája nem állott sem Grimm, sem a hasonló svéd és finn munkák mögött. A teológus Ipolyi a magyar ősi míthoszt keresi, ifjú kora óta gyűjtött hatalmas forrásanyag alapján. Feldolgozta nemzeti krónikáinkat, felhasználta mondáinkat, a legendákat, a néphagyományt, megfigyelte a szokásokat, kielemezte a babonákat, kifürkészte a népmesék és a népnyelv anyagát és figyelemmel volt a külföldi utalásokra és analógiákra is. Nyugodtan mondhatjuk, modern módszerrel dolgozott, amidőn a szorosabban vett vallástörténeti és népi anyagon kívül segítségül hívta a történelmet és a nyelvtudományt. A Magyar Mythológiának rendkívüli hatása volt a szabadságharc utáni szellemi életünkben. Ez volt Világos után az első nagy tudományos vállalkozás. A tudományos közvélemény a művet méltó lelkesedéssel fogadta, csak Csengery Antal részesítette méltatlan bírálatban. Csengery bírálata annyira bántotta az akkor még vidéki plébános Ipolyit, hogy még a könyvkereskedői forgalomban lévő példányokat szerény tiszteletdíjából összevásárolta és megsemmisítette. (A Magyar Mythologia első kiadása ma a legnagyobb könyvritkaságok közé tartozik.) 1929-ben, néprajztudományunk új fellendülése idején jelent meg új kiadásban Ipolyi Arnold nagy műve. Ipolyinak a néprajztudományhoz való korai vonzódásával magyarázható a tárgyi néprajz emlékeivel kapcsolatos gyűjtése is, ami a népi hímzésekre, szőttesekre es a habán-fajánszokra terjedt ki. Az esztergomi Keresztény Múzeumba került ez a gyűjteménye. Az elmondottak szerint az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteménye tehát nemcsak a művészettörténészeknek, hanem a néprajzi kutatóknak is szolgáltatnak anyagot, s érdekes megfigyeléseket tehetnek a művészettörténet és a néprajz némely határterületén, mint a Múzeum keletázsiai tárgyain, nem egy XV—XVI. VI