Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR - Francia és flamand emlékek

58b; 59a; óla; 65a; 66a; 68a; 70a; 72a; 73a; 74b; 78b; 79a; 80a (2); 80b (2); 81a (3); 81b (2). 40a lap: Az utána következő levél hiányzik. 82b lap :..... Fidelium anime per misericordiam dei sine fine requiescant in pace. Amen." A lap alján későbbi bejegyzéssel L. S. betűk. Egyszerű jelentéktelenebb műhelymunka.Valószínűleg a XV. századi északfrancia miniaturafestészet terméke. Dankó Monimentum 3. sz. — Dankó Simor 109—110. I. 3. sz. — Simor János bíbornok könyvtára. Magyar Sión, 1887. IX. füzet. 647.1. 3. sz. — Sujánszky 180. I. 20. (Mss. 6 A.) HORAE BEATAE MARIAE VIRGINIS. Latin. Kis oktáv. XV. század. Hártya. 120x55 mm. 198 levél. Cursív írással 15 sorban. Vörös feliratok. Számtalan kis arany iniciálé, tollheggyel vont fehérdíszítésű kék vagy rózsaszín alapon. Egy XIX. századi címer. Kötés: XVI. századi ezüst, áttört, naturalisztikus vésett virág díszítéssel. Német munka. A két csatt egyikének belsejébe F. L. J. betűk, a másik belsejébe 1504 évszám van bevésve. Rózsaszín-kék márvány előzékpapírján „No. 30 Manusc. Wartenberg Biblioth." Francia munka a XV. század első feléből. 1817-ben Biron kurlandi herceg ajándékozta Rohan Berta hercegnőnek, Prágában. 1855-ben Simor János hercegprímás tulajdonában volt. A Simor-könyvtár letétje. 197b lap. „Hunc codicem venui expositum emit, suumque fecit anno 1885 Joannes Cardinalis Simor Aepp. Strigon." Alatta „Pragae 7. Sept. MDCCCXVII. Princip. Bertae de Rohan in memóriám intimae venerationis Princeps Biron de Curlandia. 198a lap : A Rohan-család címere. XIX. századi munka. Zárt koronával díszített hermelinbéléses vörös palást előtt két sárga oroszlán tartja a kettős címerpajzsot. A nagy négyeit pajzs 1. és 4. ezüstmezejében ágaskodó, aranykoronás karminpiros oroszlánt, 2. és 3. kék mezejében szürke szarvast mutat. A középen elhelyezett kis négyeit pajzs 1. és 4. aranymezejében koronás AS monogramm, 2. vörös mezejében ágon ülő fekete holló, 3. vörös mezejében három ékalakú ezüst csík fölött zárt korona látható. A címer alatt nyitott tekercsszalag, felirattal: CONSTANT DANS L'INFORTUNE. Dankó Monimentum 4. sz. — Dankó Simor 110. I. 4. sz. — Simor János bibornok könyvtára. Magyar Sión, 1887. 647. I. 4. sz. — Sujánszky 179—180. L — Egyházműv. Kiáll. 1930. 161. I. 617. sz. 21. HORAE BEATAE MARIAE VIRGINIS. Latin és francia. Kis quart. XV. század. Hártya. 200x140 mm. 160 levél. Hiányos. Texturaírással 17 sorba írva. Vörös feliratok és szövegrészek, színes alapra festett arany kezdőbetűk. 19 lapkeretdíszítés, 161 lapszéldíszítés, 19 iniciálé, 12 iniciáléba illesztett miniatura, 8 egész lapot betöltő miniatura. Kötés: XVI. századi elkopott feketebőr vastag papírlemezen, préselt aranydíszítéssel. A felső táblán felül „MARIÉ . DE . QVAROVBE", alul „MADAME DE . ROSELLE", s középen 1584 olvasható; a hátsó táblán pedig felül „MARGVERIT . DE . POIVRE", alul „MADAME . DE . BOVVEGNIE", középen 1584. A kapocsveretek hiányoznak. Az előzéklapon XVIII. századvégi írással: „Le curé de Foekum prés de Cologne a vendu á un prince d'Allemagne un semblable manuscrit pour la somme sept mille fis. sóit frs. 17.000." Flamand munka a XV. század utolsó negyedéből. A kódexet 1884-ben Belgiumban, Liégeben vásárolta Simor János hercegprímás. A Simor-könyvtár letétje. A kisebb méretű, pompás kiállítású imakönyv a flamand miniaturafestészet kitűnő terméke. Miniátora a flamand könyvfestészet egyik legkiválóbb mesterének, a valenciennesi Simon Marmionnak ^1489) a követője, de a burgundi udvar elsőrendű művészének, a brugesi Girart mester műhelyének hatása is érezhető művészetében. Az esztergomi kódex díszítéseit egybevetve a bruxellesi királyi könyvtárban lévő Fleur des Histoires és Pontifical á l'usage de Sens kódexek és a londoni British Museumban lévő Imakönyv díszítéseivel (képüket lásd: Durrieu, Paul: La miniatűré flamandé. Bruxelles, 1921. XXXI— XXXV. táblák, és Winkler, F.: Die flámische Buchmalerei des XV. und XVI. Jahrhunderts. Leipzig, 1925. 37. lap.), a lapszéldíszítések, a katonák, nőalakok figurái és arctípusai, továbbá a földresúlyosodó merev, szögletes ruharedők esésének rokon ábrázolása mellett elsősorban a tájképek gazdag kiképzése, a híg festékkel színezett, mélybenyúló táj változatos kidolgozása, a nagy sziklák, dús koronájú fák, sűrű bokrok, tornyos épületek, kis hajók stb. festése bizonyítja a kódex mesterének Simon Marmion körébe való tartozását. Girart mester műhelyének hatása a lapot keretelő ornamentikában mutatkozik. (V. ö. Winkler, id. m. 54., 57. lapok.) A finom kivitelű miniaturákat vékony arany vonal, s külső és alsó szélüket színes, fehérrel mintázott csík kereteli. Ilyen csíkkal a lapkeretdíszítésekben is találkozunk. A lapkeretdíszítést könnyed, nyugtalan stilizált levélindákkal képezi a miniátor, naturalisztikus virágokkal, földi eprekkel és drőlerie figurákkal gazdagítva s apró aranytallérokkal telehintve. A miniaturák hátterét gazdag, mélybevezető táj vagy gótikus templombelső alkotja. Az alakok kecsesek, karcsúak. Az iniciálék mindig tollheggyel vont fehér arabeszkekkel díszített rózsaszín, kék alapon aranybetűk. Belsejükben a szenteket, Kristóf kivételével, sárga talajon szürke fal elé helyezi a miniátor. Szent Katalin kivételével a szenteket glória nélkül festi. Kedvelt színei a kék, rózsaszín, szürke, zöld és piros. A kódex első ismertetője Czobor Béla 12 egész lapot betöltő miniaturát említ; ma azonban csak 8 miniatura található a kódexben. Hiányzik a Szentlélek megjelenését ábrázoló miniatura (Incipiunt hore sancti spiritus, 15. 1.), s Mária és Erzsébet találkozása (a Laudes címképe 31. 1.) továbbá a kódex „legsikerültebb képeinek egyike", a Három királyok imádása (Sexta, 53. 1.) és végül Lázár feltámasztása (Officium defunctorum, 115. 1.) .330