Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR - Magyar emlékek

címert tartó angyalaival és a főerénye!: alakjaiv. 1, továbbá a zágrábi kódex nőalakjaival is. Művészete pedig semmi esetre sem kapcsolható a budai miniátorműhelynek a XV. századvégi stílusához. Ezekután tehát mindkét kódex tulajdonosát Bakócz Tamás unokaöccseinek, Erdődy János zágrábi püspök, vagy Erdődy Simon zágrábi püspök személyében kell keresnünk. Erdődy János 1514-ben lett zágrábi püspök, de 1518-ban már lemondott. (Gams, Pius Bonifacius: Series Episcoporum Ecclesiae Catholicae. Leipzig, Hiersemann, 1931. 387. 1.) Közvetlen utódja Erdődy Simon, aki 1519—1543-ban volt zágrábi püspök. (Gams. u. o.) Miután mindkét kódex a mester 1519—1525. évek közötti stílusához igazodik, valószínű, hogy Erdődy Simon számára készültek. E mellett szól az esztergomi Graduale befejezetlen volta is. Ha ez Erdődy János számára készült, úgy Simon püspöksége alatt mestere még befejezhette volna. Valószínű, hogy az esztergomi díszes Gradualet Bakócz Tamás készíttette Erdődy Simon számára s az érsek halálával (1521) a mű befejezetlenül maradt, de feltételezhető az is, hogy ezt más okok (a művész halála, a mohácsi vész stb.) idézték elő. Erdődy Simon zágrábi püspök utóda 1543-ban Oláh Miklós lett. Lehet, hogy Oláh Miklós, a szenvedélyes könyvgyűjtő, még mint zágrábi püspök szerezte meg az esztergomi Gradualet, s talán már ekkor tervbevette az óriás méretű, gazdag kiállítású Graduale díszítéseinek befejeztetését, amint e tervének későbbi időből származó nyomaival találkozunk is a kódexben. Az esztergomi Gradualeban ugyanis még egy miniátor kezemunkájára bukkanunk. így e második mestertől a 140a lapon rajzban félbemaradt lapkeretdíszítést találunk, alsó részében az Oláh-címerrel. Ugyancsak ettől a mestertől festett, illetve rajzolt iniciálék egyikében (104b lap) az I. K. monogrammot, egy másikban (143a lap) az 1557. évi dátumot találjuk. (317. és 319. kép.) A Graduale miniátorát Rómer és az ő nyomán Hevesy, Francesco de Castello Ithallicoval a volt lambachi, jelenleg budapesti Kálmáncsehi Breviárium mesterével, Kukuljevic pedig Giulio Clovioval próbálta azonosítani. Dragutin Kniewald (i. m.) a zágrábi kódexben lévő mesterjegy alapján ismét az 1524—1526. években Budán járt Giulio Clovioval azonosítja a művészt. De az azonosítás ellen szól elsősorban az a körülmény, hogy a mester már jóval 1524 előtt Budán dolgozott, továbbá hogy egyéni, kiforrott tudású művészete sok tekintetben határozottan a budai udvari miniaturafestészethez kapcsolódik. Munkáiban a Mátyás-kori budai reneszánsz miniaturaművészet folytonossága érződik: különösen a zágrábi Missaleban, a szöveghasábok között végighúzódó szalagdísz alkalmazásában mutatkozik ez legerősebben. A szalagra rácsavarodó s az olasz reneszánsz miniaturafestészettől oly idegen gótikus levélkék festése határozottan még Mátyás-kori örökség. A kitűnő miniaturista minden bizonnyal még II. Ulászló uralkodása alatt (fi516) tanulhatott Budán. A budai műhely Mátyás és II. Ulászlókori vezetőjének, Félix Petancius Ragusanusnak hatása kifejezetten érezhető a lengeöltözékű nőalakok ábrázolásában és az ornamentika egyes motívumaiban is. A miniaturista kedveli a figurális díszítőelemeket. A lapkeretdíszítéseket gazdag figurális ábrázolásokkal tölti ki. Az egyszerűbb motívumú növényi ornamentika közé szivárványszárnyú puttókat, bájos, lengeöltözetű nőalakokat, haltestű tritonokat, az iniciálékban néhol sárkányt vagy delfint helyez. Az arcok tipikusak: kedvesen félrehajtott fejeket fest. A stilizált virágok közé néhol naturalisztikus rózsaszín hónaposrózsát vegyít. Dús ecsetarany árnyékolással dolgozik. Az iniciálékat aranyalapra festi. A betűk hasábszerűen mintázottak, fehérrel és ecsetarannyal sűrűn árnyékolt kék, rózsaszín és zöld levelek díszítik. Általában ez a három szín uralkodik a karminpiros, lila és vörös mellett. A színek mély tónusúak, melegek. Az iniciálék és lapkeretdíszítések alapját könnyed, ecsetarannyal festett arabeszkekkel, függőleges szaggatott vonalkákkal, vagy vékony fekete hálózattal élénkíti. Az I. K. mester gyengébb technikai tudással, elődjének stílusát igyekszik utánozni- Munkáját megnehezíti a festékanyag hiánya is. Élénk, hideg színeket használ, nélkülözi a karminpiros, lila és kék színeket: ez utóbbit szürkéskékkel próbálja helyettesíteni. Aranyat egyáltalán nem alkalmaz, csupán fehér árnyékolással dolgozik, s így az iniciálé alap szaggatott vonalkás díszét ecsetarany helyett fehérrel festi. Az iniciálék színezésében alkalmazkodni igyekszik a meglévő mintaképekhez. De rajzolt betűinek vonalvezetése kora művészi felfogásához igazodva már dúsabb, tömöttebb, nyugtalanabb. la lap: (Ad te levavi animam meam.) A kékrefestett pergamenlapon a kottavonalak vörösek, a kották és szöveg arannyal írott. A lapot széles keretdíszítés szegélyezi, amelynek széleit két vörös vonal között húzódó szélesebb aranycsík díszíti. 3 medaillonba illesztett miniatura. A keretdíszítés alsó részében (165 mm magas) aranymintás sötétzöld alapon közepén van elhelyezve az Erdődy-Bakócz címer: kék alapon hatküllős töredezett félkerékből kiszökkenő nagy agancsos barna szarvas. A címert két oldalról egy-egy nagyszárnyú angyal tartja egyik kezével, míg a másik kezük a címer fölé helyezett, színes drágakövekkel s gyöngyökkel ékes püspöki infulát tartja. A két angyal arany glóriával övezett, hosszú, hullámos, szőkehajú fejét szelíden oldalrahajtja. Külső felemelt lábuk térdben behajlítva, kis talapzaton nyugszik, s belső lábukon piros lábvért. Egyiknek ruhája sötétszürke, a másiké aranyosbarna. A ruhák ujja kék-piros, fehér béléssel. A szárnyuk sárga, vörös, kék, sötétszürke színekkel szivárványszerűen árnyékolt. A címert tartó angyalok motívumát két vörös vonal közé húzott aranycsík kereteli. Ettől jobbra és balra aranymintás borpiros alapon két kék bőségszaruból elágazódó, nyugodtabb, könnyedebb, zöld-piros levelekből képzett ornamentika, két-két kék virággal és két madárral. A díszítés rongált, az alap sok helyen lekopott. A keretdíszítés felső részében (97 mm magas) közepén az aranycsíkkal kereteit medaillonban (97x123 mm) sárga alapon aranysugarak között az Atyaisten félalakja látható zöldbélésű kék palástban, ecsetarannyal árnyékolt bíborpiros ruhában. Haja s szakálla fehér, fejét arany glória övezi. A medaillontól jobbra s balra aranymintás .314