Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR - Magyar emlékek

86a lap (CXXXIIII): (In Ascensione Domini. Viri Galilaei.) U iniciálé (62 x 63 mm) rózsaszín, kék szakaszokra osztott keretben, aranyalapon zöld betű, árnyékolt levéldíszítéssel. Belül, aranyalapon Krisztus mennybemenetelének ábrázolása. Középen sárgásvörös halom, zöld tetején a két sötétebbzöld lábnyommal. Fölötte Krisztus lilaárnyékolású köpenyének alsó szegélye és sebzett lába látszik csupán, fehér-kék bodros felhők között. A halomtól jobbra térdel a fölfelé tekintő Mária, kék palástban, aranybarna ruhában. Balra pedig egy apostol, lila ruhában. Az alakok kezüket imára kulcsolják. Mária feje fölé az égből vörös lángnyelv (?) nyúlik. Az iniciáléból lapszéldíszítés árad, amely a lap alsó és külső szélét szegélyezi, a 67a lap díszítésének modorában. (302. kép.) 90b lap (CXXXVIIF): (In die Sancto. Spiritus Domini replevit orbem terrarum). 5 iniciálé kivágva. A lap külső és alsó szélén díszítés, a 67a lap díszítésének modorában. (A CCLXI—CCLXIII. számozású levelek hiányzanak.) 111b lap (CLXIX'): (In vigilia s. Andreae. Dominus secus mare.) A lap alsó és külső szélét díszítés szegélyezi a 67a lap díszítésének modorában. A két szöveghasáb között vékony sárga szár húzódik, amelyet a felső lapszélen, az iniciálé mellett stilizált virág díszít. D iniciálé kivágva. 159a lap (CCXXXIX): Iniciálé kivágva. A lap négy oldalát keretdíszítés szegélyezi a 67a lap díszítésének modorában, azzal a különbséggel, hogy a belső lapszélen sima, vékony, sárga szár húzódik, amelyre az iniciáléból ágazódó rózsaszín és kék levél kanyarodik. 181b lap (CCXXXIX'): (In Dedicatione Ecclesiae. Terribilis est locus iste.) Kisebb T iniciálé kivágva. A két szöveghasáb között vékony sárga szár húzódik végig, amelyből az alsó és felső lapszélen indadíszítés ágazódik el. Az alsó lapszélen lévő díszítés felhúzódik a külső lapszél közepéig, ahol az indalevél végén elmázolódott, nagy vörösbarna kukorékoló kakas áll. 211a lap (CCLXXII): „De sancto Ladislao." 213b lap (CCLXXIII'): „De sancto Stephano rege." 216a lap (CCLXXVII.): „De sancta Elisabeth." Knauz Nándor : A magyar egyház régi szokásai Régi szerkönyveink Magyar Sión, 1868. évf. 885— 887. L, 21. sz. — Knauz Nándor : Kortan. Bp. 1876. 119. I. 17. sz. — Dankó József: Magyar szertartási régiségek. Uj Magyar Sión 1871. 90. I. — Könyvkiáll. Emi. 1882. 20.1. 50. sz. — Lepold —Homor 103. I, — Homor 28. I. — Radó Esztergom 1. sz. 89—94. I. Klny. 5—10 l. — Radó Index 133. sz. 29. 1. 5. (Mss. 26.) PONTIFICALE. (FILIPECZ-KÓDEX.) Latin. Folio. XV. század. Hártya. 343 x 240 mm. 179 levél. ([7] +169+ [3]) Olasz rotunda írással két hasábon 30 sorba írva. Vörös és kék kezdőbetűk, vörös feliratok s szövegrészek, egykorú vörös lapszámozás. 1 lapkeretdíszítés, 3 nagyobb lapszéldíszítés, 1 önálló miniatűr a, 20 iniciáléba illesztett miniatura, 35 iniciálé. Kötés : XVII. századi, vörösre festett bőr, gazdag aranyozással, fatáblákon. A dús, arany virágdíszítésben a felső táblán, középen zöld alapon IHS, az alsó táblán középen zöld alapon MA látható. Két kapocsveret. Kis mintás aranymetszés. Budai munka a XV. század utolsó negyedéből. Corvin Mátyás miniátorműhelyében készült Filipecz (Pruisz) János váradi püspök (1476—1490) részére. Mindenbizonnyal Félix Petancius Ragusanusnak, a budai műhely vezetőjének korai, a hetvenes évek végén készült munkája. A kódex 1513-ban báró Podmaniczky István nyitrai püspök tulajdonában volt. (3b lap.) 1866-ban a pozsonyi káptalan birtokába került, majd később Simor János esztergomi érsek tulajdona. A Simor-könyvtár letétje. A kódex szövegírója a római császárkoronázás, továbbá a királykoronázás eskümintája szerint (54a lap, 60a lap) XIV. századi, Nagy Lajos-kori Pontificalet másolt. A Pontificale tulajdonosát az első lapon látható címer alapján Fraknói Vilmos 1879-ben először Sankfalvi Antal váradi kanonokkal azonosította, de később, 1884-ben minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a kódex megrendelője és a Sankfalvinak tulajdonított címer tulajdonosa Pruisz János nagyváradi püspök volt. A Pontificaleban a tulajdonos nagyváradi püspökként szerepel, tehát a kódexnek 1476—1490 között kellett készülnie. Hoffmann Edith szerint a Pontificale az 1481-ben készült Kálmáncsehi Breviáriummal és a budapesti Trapezuntius Corvinával áll a legközelebbi kapcsolatban, s a kódex keletkezési idejét 1481-1487. évekkel határolja, mivel a Pontificale az 1481-ben készült bécsi Kálmáncsehi Breviárium előtt nem készülhetett. Nézetünk szerint a Filipecz Pontificalenak a bécsi Kálmáncsehi Breviárium előtt, tehát 1476—1481 között kellett készülnie: vagyis közvetlenül 1476 után, amikor Filipecz váradi püspök lett. A bécsi Kálmáncsehi Breviárium műhelymunka; több miniátor készítette, akik különböző stílusokhoz igazodtak, de ugyanekkor megtaláljuk benne a Filipecz-kódex sajátos díszítő elemeit is. így nem valószínű, hogy a Pontificale kitűnő mestere alkalmazkodott volna egy műhelytermékhez; ellenkezőleg: az ő működése hatott a bécsi Kálmáncsehi Breviárium miniátoraira. — A Filipecz Pontificale lapkeretdíszítése csaknem azonos a Trapezuntius Corvinával a kandeláberek, vázák között játszadozó gyermekek, a pihenő szarvas alkalmazásában és az egész díszítés fölépítésében. De a Trapezuntius Corvina címlapja már érettebb stílusra vall. A Filipecz Pontificale meglepő egyezéseket mutat továbbá a bécsi Ptolomaeus Corvinával (Nat. Bibi. Cod. Lat. 24.) is. Amennyire rokon a Pontificale szarvasa a Trapezuntiuséval, annyira egyezik a Pontificale címlapjának aranyalapra festett kékP betűje a Ptolomaeus Corvina címlapjának kék alapra festett arany P betűjével. Azonos a betű felépítése, a hosszanti szár kiképzése; egyforma továbbá a betű kerek feje is, amelyet két egymásbahajló bőségszaru alkot, két kis kapaszkodó gyerekkel. A két iniciálé között különbség csak a Ptolomaeus kódex betűjének plasztikusabb kidolgozásában, s e Corvina díszítésének érettebb stílusában mutatkozik. — Ügy a Filipecz Pontificalét, amint a Trapezuntius és Ptolomaeus 298