Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

RÉGÉSZETI MÚZEUM

227. kép. Kettős hallstatti edény. annak a dömösi leletnek sem, mely hun jellegű edényke mellett honfoglaláskori magyar jellegű fémveretekkel gyarapította a múzeumot és szolgál bizonyítékul két különböző kultúra összekapcsolódására, ami mellett különben az itt lévő szobi leletek is szemléltetően tanúskodnak. A magyar középkor emlékeit az ú. n. esztergomi kard nyitja meg, a honfoglaló ősök hagyománya. Akadnak e korból más fegyverek, lószerszámok, pénzek stb. is, de különleges értéket az ékszerek gyűjteménye és ismét a kerámia jelent. A gyűrűk, hajszorítók, fülbevalók, karperecek és torquesek mellett gyöngyökből, karneolból és üvegből készült nyakláncok sorakoznak, egyiken — a vasúti állomás környékéről, a régi Kovácsi temetőjéből ásatott ki — I. Endre király pénze van beiktatva dísznek, másikon a középpontban kerek fehér üveglap látható, rajta finom román jellegű fonott kereszt domborodik. Egy bajóti lelet a karperecen és gyűrűn, fülbevalón kívül aranyozott ezüstből való ruhadiszeket sorakoztat föl. Egész kis gyűjtemény mutatja be a középkori magyar lakatosipar furfangos alkotásait lakatokban, zárakban, kulcsokban. Csontkorcsolyák a téli közlekedés ősi formáját szemléltetik. Legnagyobb mennyiségben azonban itt is a kerámia szerepel. Van már edényke a múzeumban a honfoglalók készítményeiből is, a további századok agyagiparát igen változatos formák képviselik nagy számmal: egészen apró pohárkák és bögrék mellet a korsók és fazekak egész sorozatai. Különösen érdekes az ú. n. fenékbélyeges edények, illetve a töredékekből megmaradt fenékbélyegek gyűjteménye, hazánkban a leggazdagabb enemű gyűjtemény. Ugyancsak érdekes az ú. n. padlótéglák csoportja. Legnagyobb részük az esztergomi Szent Lőrinc-templomból való és díszítő motívumaik között mégis ott van a magyar mondavilágból ismeretes szarvas alakja több ízben is. Már a gótikus kor végéről való, sőt a reneszánsz hatását is mutatja két kályhacsempe töredékének alakos díszítése. Az egyiken a Madonna látható karján a kis Jézussal, művészi beállításban, kár, hogy töredékesen. Figyelemre méltó az a két bronz dísztál is, melyk közül az egyiken az Annunciatio jelenete van finoman ábrázolva. Egy kőrelief Bakócz Tamás esztergomi érsek címerét ábrázolja érdekesen faragott kerettel. A török hódoltság idejét legbőségesebben megint agyagipari készítmények mutatják be, köztük két jellegzetes alakú talpas tál, melyeken török írások láthatók az edény külső és belső felületén: Koránból vett idézetek és világias vonatkozású versek. A korszak jellegét azonban inkább azok a rabbilincsek szemléltetik, melyek már láncaik súlyával is eléggé mutatják a török hódoltság nyomasztó terhét. A fegyverek a korszak katonai jellegét hangsúlyozzák; annál érdekesebb ellentét az az egyszerű citerajellegű pengető hangszer (228. kép), mely a komor környezetben a kor derűsebb világánsk az emléke. Néhány jellegzetes formájú török rézedényt is őriz a múzeum (229. kép). A barok-korszak az újraéledő keresztény lakosság valóságos kndületét mutatja be. A gazdasági élet föllendülését a céhek iratai és remekei igazolják. Megjelenik az első esztergomi nyomtatvány a török hódoltság után, Anton Royer nyomdájából. Remekel a könyvkötő ipar is, bár meg kell jegyeznünk, hogy a legszebb ilynemű emlék nem esztergomi, hanem nagyszombati termék. 1712-ből finom aranyfonalas hímzést mutathatunk be Esztergomból és a bárok szobrok csoportja Esztergom templomi művészetének érdekes, hangulatos emléke. Az egykori görögkeleti hitközségre a templomi koronák emlékeztetnek. 228. kép. Török citera és rablánc. Kiegészítésképen még megemlítjük, hogy a múzeum középkori köveinek értékes gyűjteménye jelenleg az ásatásokból előkerült kövekkel együtt a vá. kőtárában van elhelyezve, egy XV. századi miseruha gyönyörűen hímzett keresztje meg egy hasonló korú pompás palást a főszékesegyház kincstárába vitetett át, hogy az egyes 212