„Lux Pannoniae"

Tartalom - KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

a hónapok napjainak száma 30 vagy 31, a szakaszvég, ha a versforma szabályos 4 X 8-as, semmiképp nem eshet egybe a hónapok végével, lévén 4X8 = 32.) Tekintsük most csupán a május havi részt (Nagyenyedi-kódex: Fileptől Petrorig, Peer-kódex: Fiitól Petrontig). A Nagyenyedi-kódex e részében éppen a vizsgált sorok miatt (kövérrel szedve) van jóval kevesebb naptári vonatkozás; 2 sorban mindössze egyetlen ilyen adat van: Ilon(d)a. Az II azonban a 21. szótag, a helyes 22. helyett, talán igaza van Szentjóbinak (i. h.), aki szerint János helyett Jánossal írandó, ez a változtatás javítja a szótagszámhibát és a rímet is: búzával / Jánossal. Egy-egy szótag hiánya vagy többlete még indokolható szövegromlással, hasonló tévesztések másutt is fellelhetők a szövegben. Feltűnő viszont, hogy a szolgálatra erőltetettség nélkül lenne (servare - Servatius) Szervácra érthető, csak éppen a 9. szótag, míg Szervác napja: május 13. Négy szó tag különbség: ez már inkább szándékos változtatásra vall. Az azonban mégsem lehet véletlen, hogy Servatius épp májusra esik. Ha megkíséreljük rekonstruálni, hogy milyen módon alakulhatott ennyire eltérővé a Nagyenyedi-kódex szövege, talán ezen az úton kell elindulni. Az nem tűnik merész feltevésnek, hogy az őscsízióban, miként a Peer-kódexben, az Ilonda alak volt (Székelynél is: Ilona), hiszen egyetlen olyan csíziószöveg sem ismeretes, amelyben egy név birtokos személyragot/jelet kapna. Az Ilondára az előző sorból csak a "szolgálatra" rímel, ha ez okból felcseréljük a szavakat: "Magam adám szolgálatra" a szolgálat épp a 13. szó taggal kezdődik, helyesen jelezve Szervác napját. De ez a szövegváltozat legfeljebb az udvarló jellegű sorok kialakulása első lépcsőjének tekinthető, és semmiképp sem az őscsízió megfelelő sora 13 14 15 16 rekonstrukciójának. Ott nem lehetett így, hiszen a szolgálatra elfoglalja a május havi 13-16. szó tagokat, márpedig május 15 - Zsófia! - olyan nevezetes nap volt, amelyet egy csíziónak feltétlenül tartalmaznia kellett; tartalmazza is az összes fennmaradt csízió a XVI. század második felétől a XX. század elejéig, a Nagyenyedi-kódex kivételével. A minden nevezetességet nélkülöző Szervác napra a magyarországi csíziók közül - legjobb tudomásom szerint csak a latin szöveg utal (XVII. századi kiadások alapján közlöm): 238