„Lux Pannoniae"

Tartalom - KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

(=Ilonám, vö. a Peer-kódex Ilonda alakjával, a Nagyenyedi-kódexben a nazális jel lemaradhatott.) Ha csak az idézett két sort tekintjük - hangsúlyozom: a kontextusból kiragadva -, a lovagi költészet legsablonosabb, leggyakoribb formuláját ismerhetjük fel: a szerető a szolgálatát ajánlja a kémén, azaz kegyetlen, visszautasító kedvesnek, akinek neve, Ilonda, ráadásul birtokos személyraggal/jellel van ellátva. Balassi szavaival: Júlia "kémén, szép", "kemény, mint a vas az én Júliám" - írja másutt; szolgálatát is nemegyszer ajánlja: "szolgálok, míg élek". A csízió szövege biztosan 1462 utáni. Az első és az utolsó levélen lévő bejegyzésekből az is bizonyos, hogy 1531 előtti. A legvalószínűbb datálás az íráskép alapján: a XV. század legvége. (1462 csupán az első latin szövegnek, a bécsi Képes Krónikának (1-121.) a bemásolási időpontja, ez után, más kéz írásával és más tintával következik a csízió.

5

0 A csízió teljességgel világi, gyakorlati célú alkotás; feladata, amelyet a verses forma támogat, hogy megjegyeztesse az év nevezetes ünnepeit. Jellemző, hogy a szöveget kiadó Szilády Áron

5

1 is a világi munkák között tárgyalja. Ugyanakkor tény: a csíziók nevezetes napjai a keresztény szentek ünnepei, tehát, természetesen, az idézett szöveg Ilonája is, eredetileg: Szent Ilona. A csíziónak a szentekre nem vallási konnotációjuk miatt van szüksége, hanem kizárólag naptári szempontból. Jól illusztrálja ezt - mint Pirnát Antal megjegyezte -, hogy a legvadabb, leginkább szentellenes protestáns is, természetes módon, gyakorlati okokból, a szentek nevezetes napjait írja dátumként. Ahhoz azonban, hogy szent Ilona megfosztódjék jelzőjétől, s a szövegben valóban csak egy Ilona nevű hölgyet láthassunk, nyilvánvalóan erősen át kellett alakulnia a csízió eredeti szövegének; az ősszövegről csak azt lehet feltételezni, hogy (ha nem is vallásos kontextusban) Szent Ilonára vonatkozott. (Példának okáért az „Áldott Szent György, átkozott Szent Mihály" szólás sem valami szentgyalázás, hanem a tavasz és az ősz kezdetének - György, illetve Mihály napjának - minősítése.) Állításunk - e két sor udvarló költészet - akkor, és csakis akkor hitelt érdemlő, ha teljes egyértelműséggel bizonyítani tudjuk, hogy a Nagyenyedi-kódex szövege itt nem az őscsíziót követi, hanem attól szándékosan - tehát szövegromlással nem magyarázható jelleggel - tér el. Továbbá: ha a csízió itt nem csíziószerű, ha épp saját műfajának mond ellent, ha naptári vonatkozásokat ad fel. 233